Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Tilcsik György: „Vagyonom, amelyről itt rendelkezem, önmagam szerzeménye." Horváth Boldizsár végrendelete

arról is tudósít, hogy Horváth Boldizsár saját vagyonából vásárolt az Erzsébet királyné útján egy villát és telket, melynek tulajdonjoga felerészben nejéé, Schenk Kláráé volt. Miután Schenk Klára 1872. szeptember 12-én elhunyt, gyermekeik azonos arányban kapták meg anyjuk e tulajdonrészét, miként anyai örökségüket is, amikor elköltöztek apjuktól. A villát és a telket Horváth Boldizsár ezt követően bérbeadta, ám azok a különféle szükséges ráfordítások miatt alig-alig jövedelmeztek, ezért Horváth évente apanázst, olykor rendkívüli segélyt is folyósított immáron házasságot kötött gyermekeinek. A testamentum e szakaszát egy ismételten magabiztosságról és erős öntudatról tanúskodó bekezdés zárja, melyben a végrendelkező egykori miniszter közli, hogy - miután egyrészt sem váltó vagy írásos kötelezvény, sem pedig szóbeli ígéret alapján senkinek sem adósa, másrészt mivel hitelbe nem szokott vásárolni, számláit pedig hónapról-hónapra mindig rendezi hagyatékát mindössze annak a 200 forintnak a kifizetése terheli, amely nem más, mint az Erzsébet királyné úti villa üres telkének bérlője által a bérbevételkor letett kaució. A testamentum II. pontja teljes egészében Horváth Boldizsárnak a húga, özv. Márkus Józsefné javára tett hagyományáról szól. Anna - amint arról bátyja illően megemlékezik - vezette fivére háztartását, miután annak gyermekei elkerültek otthonról, továbbá ő ápolta és gondozta az öregedő és egyre többet betegeskedő, illetőleg szembetegségével küszködő testvérét. Horváth Boldizsár végrendeletében évi 4200 korona, azaz 2100 forint

15 összegű, havonta fizetendő életjáradékot hagyományozott Horváth Annára, éspedig oly módon, hogy e célra a Pesti Magyar Első Takarékpénztárbeli részvényeiből 7 darabot a Magyar Földhitelintézet őrizete és kezelése alá bocsátott. Pontosan előírta, hogy a részvények osztalékaiból befolyó összegek egy folyószámlán keresztül kerüljenek húga kezéhez, és rendelkezett arra az esetre is, ha a részvények osztalékai meghaladnák az általa megnevezett összeget. Arról is intézkedett, hogy gyermekei Anna húga halála után egyenlő arányban, és miként juthatnak a szóban forgó értékpapírokhoz, továbbá az azok osztalékaiból keletkezett esetleges többletjövedelmekhez. Horváth Boldizsár húga javára tett e hagyatéka első két végrendeletében is szerepelt, ám azzal a különbséggel, hogy az 1883-ban kelt testamentum az évjáradék összegét 800 forintban szabta meg, míg az 1886-ban készült azt Magyarországon a kiegyezést követően az ezüstalapú osztrák-magyar forint volt a törvényes fizetőeszköz, és 1 forint 100 krajcárral volt egyenlő. 1892-ben vezeték be a Monarchiában az arany valuta-alapra helyezett koronát, és 1900-tól már kizárólagosan a korona volt használatban. Értékét tekintve 2 korona volt egyelő 1 osztrák-magyar forinttal, és 1 korona 100 fillérből állt.