Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

ISMERT IRATTÍPUS - FÖLTÁRULÓ TARTALOM - Dominkovits Péter: Várostörténet - adózástörténet - köztörténet (Egy 17. század eleji szombathelyi restancia-jegyzék forrásértékéről)

son) maga is birtokokat szerzett. Szombathelyi birtoklását 1565-ben alapozta meg: a győri püspök fivére, Gregoriánczy Ambrus szombathelyi házát vásárolta meg a hozzá tartozó két sessióval. Az eddig ismert adatok szerint 1566 után a Magyar Kamara szolgálatában tevékenykedett: 1567-ben és 1570-ben radafalvi [ma: Rudersdorf, Ausztria] harmincadosi hivatalt töltötte be, 1571-ben pedig a történeti munkájáról is ismert Zermegh Jánossal együtt kamarai biztosként a szlavóniai adókivetést ellenőrizte. 1572-től kamarai tanácsos, 1579-ben pedig a szlavóniai harmincadok praefektusa volt. A népes családból 1591-1598 között Ádám 1579-től a szent adalberti, 1591-től pedig az előző stallumot is megtartva 1598-ig a pápóci préposti tisztet nyerte el.

12 Testvére, a 17. század eleji vármegyei közéletben jól ismert János 1603-ban Csáktornyán (ma: Cakovec, Horvátország) számos, utolsó akaratának rangot és biztonságot jelentő tanú, többek között Darabos István, Vas vármegye egyik alispánja és Batthyány Farkas jelenlétében végrendelkezett.

13 Míg az Ankerraiter család második, itt jelzett generációja a városi polgárság, vagy a kamarai hivatalviselés helyett az egyházi középrétegbe, illetve a megyei nemességbe integrálódott; Chemetey István és Batthyány Farkas a Vas vármegye közéletében jelentős szerepet játszó, birtokos nemesi elitbe tartozott. Dorottya, Chemetey István felesége, a Szombathely melletti Szőkeföldön birtokos Bejczy család tagja; házasságuk ugyancsak a megyei elit összefonódására szolgáltat bizonyítékot.

14 Chemetey 1596-ban királyi dikátor, majd 1598-ban rovásadó-összeíró is volt.

15 Ezekben az években többször különböző deputációk tagjaként járt el a vármegye ügyeiben (pl. 1599ben).

16 A vármegye egyik követe volt az 1597., valamint az 1599. évi diétán,

17 1600 november 25-től pedig - szerdahelyi Keserű Istvánnal együtt - a törvényhatóság rendjei Vas vármegye alispánjává választották,

18 mely tisztében 1601-ben és 1602-ben a vármegyét annak egyik országgyűlési követeként is képviselte.

19 Alispáni hivataláról 1602. december végén mondott le.

20 1607. újesztendő ünnepén, midőn a Sopron vármegyei lócsi castellumából a vasi apáti castellumába kívánt utazni, Bük közelében gyilkosság áldozata 12 BEDY 1938. 386-387. p.; BEDY 1939. 38-39. p., RITTSTEUER 1955. passim. 13 A családra, genealógiájára: HORVÁTH 1993. 72-75. p.; TÓTH 1992. Nr. 828., 1519.; GECSÉNYI 2003.106., 109. p.; Ankerraiter János végrendelete: VaML XII. 1. h. Fasc. 4. No. 1. 14 HORVÁTH 1993. 40-41., 46-47. p.; Feleségének kérvényei: SL IV. 1003. aa. Lad. XXIV. et Y. Fasc. X. Num. 620. (1602), özvegyeként uo. Fasc. XI. Num. 739. (1611). 15 TÓTH 1989. Nr. 155., 411., 425., 445. 16 TÓTH 1989. Nr. 522. 17 TÓTH 1989. Nr. 363, 532. 18 TÓTH 1989. Nr. 717. 19 TÓTH 1992. Nr. 758-759., 809. 20 TÓTH 1992. Nr. 841. (1602. december 30.).