Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Rácz Attila-Koltai Gábor: A kisemmizett forradalmár, avagy „semmi sem örök, csak a változás, mondta Hegel"

szolgálat hogy van. Az volt a baj, hogy az URH-sok olyan helyen álltak, olyan szögben, az utak ahol vannak, hogy jól belássák. Kigondoltuk, hogy lehetne őket kicselezni, hogy ezeket a piros-fehér-zöld szalagokat, hogy legalább le tudjuk tenni. Elsősorban azoknak, akik megérdemlik, mert hősök voltak, másodsorban hogy ezeknek a szemeteknek fricskát adjunk, hogy van, aki tudja, mit tettetek, szemetek. Nem mindegy, mikor mész oda. Rájöttünk, hogy a legjobb időszak, mikor felhők váltják egymást. Kibukkan a hold, nem bukkan ki a hold. Ezek a zsernyákok, akárhogy kiképezték őket, hibát mindenki vét. Mikor sötét felhők jöttek, felültünk a kerítésre, ahol akácbokrok vannak, de a zsernyákok mit felejtettek el? Rágyújtottak az URH-s kocsiban. Mi azt sasszeroltuk ki, hol parázslik fel a cigaretta. A kocsi körvonala ott van, ez nem frankó, arrébb másztunk be. így tudtuk bevinni a dolgokat a temetőbe. Amit soha senkitől sem hallottam, talán az elítéltek sem tudják: a temetőnek van egy olyan pontja, van egy emeletes ház a temetőben. Az egy különös ház volt. Oda embereket vittek, és lehet, hogy agyon is vertek. Ezt nem is tudják sokan ötvenhatosok sem. Mert betették a kocsiba a Gyűjtőben. Ahol a 95-ös busz jár, van a főkapu, ott továbbmész, ott is van egy kapu. Ha valakit nagy veréssel akarták vallatni, ne képzeld, hogy ott csinálták a Gyűjtőben, nem! Ezt mind kifigyeltük. Ez az épület abszolút barátságtalan, olyan nyúzónak néz ki, el volt kerítve, jajgatást hallottál, sikoltozást, sírást. Napközben, éjjel vihették be őket. Ha kívülről közel mentél, ha a kerítést megközelítetted, csönd lett. Ha az akácbokrok közé befúrtad magad, és elérted a betonkerítést, akkor hangos zeneszót, de fülsiketítőt kapcsoltak rá. És valami ajtók kinyíltak, és hatalmas nagy farkaskutyák lepték el a magas kerítést. A fülesek meg a fantázia, az dolgozik, nem hagyott nyugodni. Valaminek lenni kell itt a bokrok között. Jól kilestem a dolgokat, beugrottam. A legsűrűbb bokrok között sírok voltak kiásva! Ha nem vigyáztál, sutty, bele is eshettél. Ez a mottója ennek, akit agyonvernek, azt oda, de soha senki sem tudja meg. Ha beugrottam másnap vagy harmadnap, soha nem találtam azokat. A sír be volt temetve, és avarral le volt takarva! Ott te meg nem mondtad, hogy ki volt ásva egy sír. Tehát, akit ott hazavágtak, ott nyugszanak ma is." Ha valaki az elítéltek között keresné Termes Károlyt, nem jutna eredményre. A róla készült felvételek külföldre kerültek, és csak a kilencvenes évek elején kerültek Magyarországra, ekkor mutatta be a televízió is. Ennek köszönhetően nem volt terhelő adat ellene, nem ítélték el. Viszont hiába harcolt a forradalom oldalán, hiába sebesült meg több helyen is, jogerős ítélet és semmisségi nyilatkozat hiányában eddig nem kapott sem kitüntetést, sem kiemelt nyugdíjat, bár kérésével 1992 óta az összes kormányt és az összes illetékes fórumot megkereste. Kérdése elgondolkodtató: „aki külföldre menekült, tehát elfogni nem tudták, kivégezni nem tudták, akkor ő sem