Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Erdmann Gyula: Az agrárnépesség elkeseredésének okai 1956-ban

Országos nyilvánosságot kapott a köröstarcsai Molnár Sándor esete, akit 1950- ben a békéscsabai tanácsháza udvarán akasztottak fel, mert kulák létére a saját földjén ebédfőzéshez tüzet rakott, és a tarló kis darabon kigyulladt. A tüzet hamar eloltották, de Molnárt, mint „gyújtogatót" statáriális eljárás keretében mégis kivégezték. Az ítélet a csabai bírósághoz a hóhérral együtt Budapestről érkezett. A gerendási Knyihár Györgyöt, a szép szál ötgyermekes nagygazdát állandó zaklatások, házkutatások után vitte el az ÁVH a „puhítóba", ahogy a köznyelv nevezte az ÁVH épületének pincesorát. A verések özöne után a bíróság elítélte, ugyanis egy mázsa cukorrépát kint felejtett a földjén. A börtönben meghalt. A székkutasi Füvesi Jánost 1951- ben vitte el az ÁVH. Kigyulladt a tsz istállója és néhány ló elpusztult. Füvesít vádolták, akit mivel beteges volt, a tsz éjjeliőrként alkalmazott. Egyébként nagygazda lányát vette el, azaz úgymond kulákbérenc volt, bár apósa cselédként kezelte. Koncepciós pere végén felakasztották. A békésszentandrási Farkas András 100 holdas, kiváló gazdaember volt. A világháború végén mindenét elvitték, ám kemény munkával ismét felvirágoztatta gazdaságát, amit 1950-től idősödő kora miatt bérbe adott. Őt is naponta zaklatták, majd felszólították: fizessen, vagy kilakoltatják a tanyából. „Semmim sincs már, vetőmagom se, az unokámat, aki a földön dolgozott, begyűjtési hátraléka miatt letartóztatták. Mit tegyek? Akasszam fel magam?" „Azt lehet, szólt a válasz, de előbb fizessen". Végül elvitték, öt hónapot kapott, kiszabadult, de ismét elvitték és ekkor már másfél évre ítélték. A börtönben halt meg. Fábián Nagy Lajos, fábiánsebestyéni 30 holdas gazda 6 gyereket nevelt. Kulákként éjjelente őt is többször elhurcolták, majd 6 hónapra ítélték adóhátralékért. A felesége idegösszeroppanást kapott, a gyerekeket a szomszédok etették. 1951-ben szabadult. Földje elvéve, tanyája kifosztva. Már beteg, de összegyűjti a családot és karácsonykor a rokonoktól kapott süldőt levágja. A tanácselnök nem tűrte a feketevágást, így 1952 januárjában Fábiánt agyonverték, majd felakasztották, az öngyilkosság látszatát keltve. Gyermekei kegyelemkenyéren nőttek fel. A szarvasi Völgyesi Pál 18 holdja ellenére kuláklistára került, mert egy ideig jegyzői írnok is volt 1945 előtt. Mindenéből kiforgatták. Az utolsó házkutatásnál egy tábla avasodó szalonnát találtak nála, pedig beadási hátraléka volt. A tanyáról kísérte lovas ÁVH-s Szarvas központjáig, nyakában az avas szalonnával. Másnap, vasárnap - az éjjeli verések után - véresen végigvezették Szarvas főutcáján, a templom előtt. Végül a tanyája kútjában találták meg leszúrva és felakasztva. Ezek valóban csak kiragadott példák. A magyar vidéken a parasztokban a megalázottság, a kifosztottság, a terror miatti félelem lett úrrá. A forradalom vidéken mégis igen kevés kivétellel a rend és az emberség forradalma volt. A magyar paraszt törvényes igazságszolgáltatást kívánt, s megmaradt