Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség

dott) javaslat, amely lehetővé tette az „arra érdemes" fegyveresek számára a karhatalomba/nemzetőrségbe való fegyveres belépést, amennyiben elismerik a kormányt, és vállalják annak támogatását.

98 Maiéter javaslatát ugyan elfogadták a felkelők képviselői, és az megkapta Janza Károly és Nagy Imre beleegyezését is,

99 ezen az alapon mégsem született megállapodás. Horváth Miklós szerint azért, mert másnap (október 30-án) hajnalban a felkelők ahhoz ragaszkodtak, hogy nem teszik le „a fegyvert mindaddig, amíg a szovjet csapatok el nem hagyják állásaikat, és Magyarország területéről ki nem vonulnak."

100 Mivel Maiéter mindkét fél által elfogadott javaslata alapján korábban már sikerült áthidalni a fegyverletétel problémáját, a vita nyilvánvalóan nem e körül lángolt fel ismét, amit jól mutat, hogy a felkelők újabb érveit reggel elfogadó Maiéter e tárgyban nem módosította előző javaslatát. A felkelők, akik részére a javaslat némi megszorítással engedélyezte fegyverük megtartását, értelemszerűen nem a fegyverhez ragaszkodva opponálták azt, hanem egységük önállósága védelmében. Ennek feladását pedig nem a szovjet csapatok Budapestről történő kivonásának megkezdéséhez, hanem az ország tényleges elhagyásához kötötték. Maiéter módosított ajánlata erre kínált megoldást azzal, hogy a felkelőkkel kötött megállapodás tartalmazzon egy olyan pontot, hogy a szovjet csapatok elhagyják Magyarországot. Janza Károlynak nem volt felhatalmazása ilyen feltételek elfogadására, az újabb követelést az előző esti megállapodás felrúgásának, a kormány becsapásának tekintette, és megtorló támadást kezdeményezett a Corvin közi csoport ellen.

101 Támadás helyett azonban délelőtt (Úszta Gyula és Horváth Mihály vezérőrnagyok vezetésével) újabb magas rangú katonai küldöttség érkezett a HM-ből, ezúttal a Kilián laktanyába, amelyet elkísért a Nagy Imre tágabb elvbaráti köréhez tartozó Magos Gábor. Az ő bekapcsolódása arra vall, hogy Nagy hajlandó volt folytatni a tárgyalást Maiéter módosított javaslata alapján. Maiéter megerősítette ajánlatát, sőt az együttműködés feltételei közé bevette a restauráció minden formája elleni közös harcot is, de ragaszkodott ahhoz, hogy a megállapodást a felkelők is elfogadják, ezért átmentek a Corvin közi parancsnokságra.

102 A megbeszélés a Köztársaság téri pártház elfoglalását követően hozott eredményt: a HM-ből érkezett küldöttség, Magos Gábor, valamint a corvinisták négy megbízottja együtt ment a Deák térre, hogy konkretizálják a felkelők csatlakozását az alakuló karhatalomhoz/nemzetőrséghez.

103 98 HORVÁTH 2002.107. p. 99 HORVÁTH 2002.107. p.; RAINER 1999. 289. p. 100 EÖRSI 2001. 74. p.; HORVÁTH 2002.108. p. 101 HORVÁTH 2003. 290. p. 102

EÖRSI 2001.84. p. 103

EÖRSI2001.85. p.