Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Szakolczai Attila: Az 1956. október 31-i szovjet döntés lehetséges magyar okai - Karhatalomból nemzetőrség

Szilágyi azt is javasolta, hogy a rendőrség költözzön el az ávó székházaként ismert Jászai Mari téri épületből,

76 de fellépésüknek nem lett foganatja. Nagy Imrének a karhatalommal kapcsolatos, reggel még szilárd álláspontja azonban a nap folyamán folyamatosan erodálódott. Már a Szabad Nép aznapi számának vezércikkéből láthatta, hogy a központi pártlap szerkesztői tartják ugyan magukat a pártvezetés és a kormány előző napi döntéséhez, miszerint a karhatalmat (a fegyveres felkeléshez nem csatlakozott) munkásokból verbuválják (azt munkászászlóaljnak nevezték), de a rend helyreállításában számítottak a „fegyveres ifjúság"-ra, vagyis a felkelőkre is.

77 Nagy még a Parlamentbe menet találkozott az MÉFB küldöttségével, amely átadta neki előző nap elfogadott programját, amely tartalmazta azt a követelést, hogy az ÁVH-t azonnal számolják fel, és a szabadságharcosokat vonják be az alakuló karhatalomba. A küldöttség vélhetően beszámolt az előző este a Corvin közben folytatott megbeszélés lényegéről, hogy a szabadságharcosok nem (vagy legalábbis nem mindannyian) ellenforradalmárok, céljuk nem a rendszer megdöntése, hanem a hibák kijavítása.

78 Nagy ennek ellenére ingerülten és határozottan visszautasította a küldöttség követeléseit, ragaszkodva az előző nap elhatározottak változatlan folytatásához.

79 Nagy Imrét a Parlamentben vélhetően Gimes és Szilágyi is az AVH-val és a karhatalommal kapcsolatos elhatározások módosítására kívánta rávenni, hiszen ekkor már mindketten forradalomnak tekintették a történteket, Gimesnek pedig már október 23-24-e éjszakáján jó személyes kapcsolata alakult ki fegyveres felkelőkkel.

80 Ugyanebben az irányban hatott Nagyra a felkelők küldöttségével való találkozása. A küldöttségnek tagja volt a tárgyalásokon mindig mérsékelt, megegyezésre hajló magatartást tanúsító Iván Kovács László, és két kommunista felkelő a Tűzoltó utcából: Angyal István és Csongovai Per Olaf. Velük beszélve Nagy mindenképpen meg kellett győződjön arról, hogy a fegyveresek nem egységesen állnak szemben a rendszerrel, legalábbis vannak közöttük olyanok, akikre számítani lehet a hibáktól megtisztított szocialista rend védelmében. A szakma eddig nem fordított kellő figyelmet a megbeszélés két momentumára. Iván Kovácsék „támogatásukról biztosították a kormányt",

81 sőt azt akarták elérni, hogy a felkelők csatlakozhassanak a kormány szervezés alatt álló, fegyveres rendfenntartó erejéhez. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy az addig a kormány fegyve76 RAINER1999. 284-285. p. 77 Hajnalodik... Szabad Nép, 1956. október 29. 78 NAGY BALÁZS 2007.222. p. 79

RAINER1999. 284. p. 80 ÁBTL 3.1.9. V-150001/7. Fazekas György jkv., 1957. április 5. 81 RAINER1999. 287. p.