Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Gyarmati György: A hivatásos áldozat és a hivatásos hóhér a Rákosikorszakban, az 1950-es évek elején

nép választási számvetése" címen közzétett anyag a kampányszónoklatok vezérfonalául is szolgált. Az ország maga mögött tudott éveit a földi paradicsom megvalósulásaként interpretáló szöveg Rákosit idézve prognosztizálta; hazánk további fejlődésében „az égbolt a felső határ." A kampány külsőségeiben arra emlékeztetett, mintha valóban „sorsfordító" jelentőségű lenne a szavazás. Szocialista dekorációval és hozzáillő transzparensekkel, politikus-tablókkal körítve még a Horthy-korszak gyöngyös-bokrétás alkalmi díszkapuit is rekonstruálhatták a falvakban. Ezen keresztül érkezett a kiküldött jelölt szónokolni, itt fogadta a helyi választási bizottság. Március elejétől visszafogták nemcsak a „dolgozó parasztok", hanem még a kulákok vegzálását is. Április második felétől meg az élelmiszer-boltok raktárait, polcait töltötték fel, addig nem látott mértékben. A szembetűnő jelenségeket annak idején a Sztálin halálát követő „azonnali enyhülésnek" vélték sokan, holott ez is a választási előkészületek - központi utasításra ütemezett - része volt. Azt is gondosan megszervezték, hogy a szavazás napján (1953. május 17.) két-három óránként informálják a kirendelt agitátorokat arról, hogy az adott körzetből ki nem jelent még meg. Szedték a lábukat és sorra zörgettek be a késlekedőkhöz: szükség esetén azt is értésükre adva, hogy a távolmaradókat külön regisztrálják... Mindezzel együtt egy-egy választókerület eredményeit is csak azt követően lehetett közreadni, miután - gondosan megszervezett gyors-hírláncon keresztül - Rákosit személyesen tájékoztatták, és ő a közölt „részeredményt" jóváhagyta.

10 A fáradozás meg is hozta gyümölcsét. A kihirdetett eredmények - 1949-et ismételve, immár másodszor - ezúttal is a Népfront-listák 98 %-os támogatottságáról tudósítottak. Rákosi Mátyás hivatalos leltára győzedelmi híradás volt. A „másik Magyarország" ekkoriban nem hallathatta a hangját. Ekkoriban jobb volt leszokni a korábban oly kedvtelve művelt naplóírásról is. „A csengőfrász éjszakáin" - ahogy ezeket az éveket a kortársak elkeresztelték - a házkutatásra érkező perzekutorok némelyike kifejezetten a magániratokra, levelekre, kéziratokra volt kíváncsi. Ennek ellenére - igaz, majd csak 1956 őszén, a forradalom napjaiban nyílt mód közreadására - ezen időszakban vettetett papírra egyfelől Illyés Gyula verse, az „Egy mondat a zsarnokságról" címmel. S a váci ÁVH fegyházban ugyanekkor kezdett összeállni literátoroknak egy jól konspiráló fiatal csapata, akik őreiket kijátszva állították össze a - később Füveskert címen ismertté lett - börtönantológiát. 10

FEITL1999. 276-285. p.