Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Cs. Sebestyén Kálmán: A csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítása a Salgótarjáni járásban

névsort és a különböző jegyzékeket összevetve kiderül, hogy az aláírók közül több volt a kiköltözködők száma, s az iskola nem jött létre.

23 A Salgótarjáni járás területén lévő települések közel fele volt érintett az áttelepülésben. Lucfalván, Sámsonházán, Barnán, Cereden és Salgótarján városán kívül azonban a kitelepülök száma általában egy-három család volt községenként. Az ok - a források alapján - általában a nemzetiség vállalása, vagy a jobb megélhetés reménye. De más indokok is előbukkannak. Mátranovákról például két család települt ki. Az egyik családfőnek - a homokterenyei körjegyző jelentése szerint - „az áttelepülésre az adott okot, hogy az MKP nem engedte őt visszatérése [hadifogságból - S. K.] után állásába, hanem mint vájárt hagyta dolgozni. A beteges feleség és az 5 gyermekes család nehéz egy évet küzdött át abban a reményben, hogy a helyzet meg fog változni, állását visszanyeri. Ez azonban nem történt meg a tegnapi napig. A tegnapi napon a járfási] kommunista párttitkár hajlandó lett volna őt állásába visszahelyezni, azonban már itt voltak a szlovák autók és ... nem maradt vissza."

24 Sokan várakozás közben meggondolták magukat. 1946 novemberében például Alics János, az MKP egyik megyei vezetője Lucfalván járva azt tapasztalta, hogy van „ötven család, akik kitelepülésre, illetve telepítésre várnak. Panaszkodnak, hogy nem szállítják őket, se nem dolgozhatnak. Sok vissza akar maradni."

25 A körjegyzők jelentései is arról tanúskodnak, hogy hullámszerűen változott a feliratkozási és visszakozási hajlandóság. Volt idő gondolkodni, mert a földművelőket döntően a szlovákiai magyarok helyére tervezték letelepíteni. Szervezett kiszállításuk 1947 elején indult meg. A feliratkozottak addig mérlegelhették a határon túlról érkező információkat. Lucfalváról már 1946 elején települtek ki önként Handlovára bányai munkások, jellemzően 18-25 év közötti önálló személyek. Féléven belül sokan visszatértek közülük - a hivatalos iratokban elég szűkszavúan nyilatkozva - a szüleikhez. A körjegyző 1947 január elején jelentette: „a kitelepítettek közül már egy család visszaszökött és elvitt ingóságait csempészúton visszahozta, csupán a bútora maradt Szlovákiában, Handlován, úgyszintén több fiatal nőtlen egyén is hazatért." A növekvő számok a közigazgatást is megmozdították, és márciusban az alispán ismertette a községi elöljáróságokkal az Áttelepítési Kormánybiztos rendeletét. E szerint a visszatértek száma és személyi adatai közlésén túl jegyzőkönyvet kell felvenni a „visszaszivárgás okáról". A nagy bárkányi körjegyző már februárban jegyzőkönyvezte két visszatért asszony esetét. 23 NML V. 183. a. 10.420/1946. 24 NML IV. 514. a. 3/1947. Homokterenyei körjegyző jelentése. 1946. IX. 21. 25 NML XXXV. 1. a. 3. őrzési egység.