Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Cs. Sebestyén Kálmán: A csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítása a Salgótarjáni járásban

1946 júliusában lemondottak közül került ki. A járási főjegyző az esetet kivizsgálásra adta ki, mert „az'időközben beérkezett szóbeli panaszok szerint a javaslatba hozott elöljárósági tagok állítólag áttelepülésre jelentkeztek." A körjegyző pár nap múlva közölte az eredményt: az MKP helyi titkáraként aláíró személy ugyan visszavonta kijelentkezését, de értesítést ennek elfogadásáról nem kapott. A Szociáldemokrata Párt titkára is kitelepülésre jelentkezett „s kezdettől fogva a csehszlovák propaganda hivatalos megbízottja sőt a mostani időkben is folytatja ezen propaganda munkát". A Nemzeti Parasztpárt helyi titkára „kitelepülésre elsőként jelentkezett és a mai napig sem vonta vissza kijelentkezését. A csehszlovák hatóságok részéről tudomásom szerint szintén propagandisztikus megbízásokkal van ellátva." A Kisgazda Párt helyi elnöke az egyetlen, aki nem iratkozott föl, azonban más okok miatt ő a lakosság többsége számára ellenszenves - áll a jelentésben. Összegzésként megállapította: „Az őszinte kép az, hogy a kitelepülő szlovákság akarja kezébe kaparintani a község vezetését és mindaddig, amíg kitelepülésük végre nem lesz hajtva, ők akarnak rendelkezni a község belügyeiben. Sőt olyan kijelentések hangzanak el részükről, hogy az elöljárósági tisztségekről majd csak a Csehszlovák határon mondanak le." A körjegyzőnek az volt a véleménye, hogy a salgótarjáni csehszlovák áttelepítési megbízottak növelték az ellentéteket a maradók és a távozók között. A feszültség csökkentésére javasolja, hogy „a népi szervekbe a kitelepülök közül l-l kiküldött bizalmit jelöljenek ki, akik a kitelepülő lakosság érdekeit képviselik." Úgy vélte, az lenne a legjobb, ha a bizalmiakat „maga a csehszlovák propaganda körzeti vezető jelölné ki." Március 9-én újabb jegyzőkönyv született Lucfalván. Ennek okát a következőkben adták meg a jelenlévők: „idáig a szlovák érzelműekkel közösen akartunk élni és békességben és ők az itthon maradottakkal nem nagyon szívesen tárgyalnak." Ezért az „itthon maradt magyar érzelműek" maguk közül választottak bizottságokat a falu irányítására.

22 Más jellegű, de szintén ellentétekre utaló eset történt Salgótarjánban. 1946 szeptemberében „Salgótarján m[egyei] város szlovák nyelvű lakossága közös aláírással azzal a kérelemmel fordult Nógrád-Hont vármegye tanfelügyelőjéhez, hogy részükre, illetve gyermekeik számára szlovák tanítási nyelvű iskolát szervezzen." A megbízott igazgató a tanítás helyét is megnevezte. Egy hónap múlva felsorolta azt a 22 tanulót, akik szülei aláírták az eredeti beadványt. Kérte „annak megállapítását, hogy a kérvényezők közül nem telepítettek-e ki már annyit, hogy létszámuk a kötelező 15 alá szállt." A 22 NML V. 423. 555/1948.; XVII. 47. 9. sz.