Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Cs. Sebestyén Kálmán: A csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítása a Salgótarjáni járásban

se alatt fehércsapatok vannak Szlovákiában, akik fel akarják 'szabadítani' az országot. A rendőrség kutat a rémhírterjesztők után. Ezekhez még a szlovák agitáció is hozzájárul. Ugyanis a Magyar-Szlovák Antifasiszta Szövetség neve alatt a határ mentén, bent Magyarországon propaganda előadásokat tartanak. 10-12 éves gyerekeket hoznak át Magyarországra és ott játszatják, előadásokat tartanak. Most háziagitációt folytatnak. Fényképeznek gyárakat, bányákat és érdeklődnek a termelés, a befogadóképesség iránt." Más rémhírek is terjedtek. Hermann Ferenc nemzetgyűlési képviselő a Lucfalván tartott népgyűlésről beszámolva megjegyezte: „félnek attól, hogy a magyar kormány kiadja azt a rendeletet, hogy a tótoknak ki kell menni." Ez annyira szárnyra kapott, hogy hivatalosan ki kellett doboltatni: „az áttelepülés országunkból Szlovákiába önkéntes és nem kényszereszközökkel történik, éppen ezért az fog áttelepülni, aki akar, senkit erre a hatóság kényszeríteni nem fog és az ezzel ellentétes minden híresztelés valótlan, rosszindulatú propaganda." Még ha az érintettek a hivatalos állásfoglalásnak hitelt is adtak, növelte a bizalmatlanságot az az eset, amikor a lucfalvaiak panasszal fordultak az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz, mert az általuk korábban bérelt földeket a szomszéd községek lakóinak osztották ki. Az új tulajdonosok azonban a földeket parlagon hagyták, nem művelték. A panaszra „személyesen a Tanács egyik tagja azt a kijelentést tette, hogy 'Lucfalvának nem jár föld, mert szlovák."

20 A nagybárkányi körjegyző május közepén tett jelentést a csehszlovák különbizottság agitációjának hatásáról. „A propaganda offenzívát megelőzően cca. 30 család jelentkezett kitelepülésre - írta - kik Lucfalva községet el is hagyták és a Szlovákiában lévő Handlova szénbányához költözködtek. A mostani jelentkezés különösen a propaganda hadjárat elején igen tekintélyesnek mutatkozott, azonban az érdeklődés az utóbbi időben lehanyatlott." 12 bányászcsaládról tudott még, akik rövidesen kiköltözködnek. „A pontos létszámot nem állott módomban még ezideig felderíteni, mert ezen jelentkezéseket bizonyos titoktartás fedi és nem árulják el." Hozzáfűzte még, hogy a földművesek közül kb. 70 család ősszel tervezi elhagyni régi lakhelyét „a nép körében nyert értesülés szerint." Sámsonházán szintén emelkedett a létszám, és ott is „a kitelepülést irányító megbízottak titoktartásba burkolóznak." Jellemző volt a jelentésben vázolt szemlélet. A földműves családok, főként ha a földreform során házhelyet vagy egy kis földet kaptak, nehezen mozdultak. Feliratkoztak ugyan, de a kétségek erőteljesebben bennük voltak, mint más gazdasági ágazatban foglalkoztatottakban. Amiért tavasszal megdolgoztak, annak eredményét ők szerették volna learatni. (Nem sejtet20 Nógrádi Újság, 1946. VIII. 24.; NML XXXV. 1. b. 5. őrzési egység 1946. V. 21.; V. 183. a. 12.945/1946.