Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Cs. Sebestyén Kálmán: A csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítása a Salgótarjáni járásban

volt osgyáni körjegyző így került Nagybárkányba, a volt egyházasbásti körjegyző Zagyvarónára. A Losoncról menekült városi orvost Mátraverebélybe, a Fülekről átjöttet pedig a ceredi orvosi körbe irányította. De miután Karancskesziben 1945 decemberében a képviselő-testület felmentette hivatalából a korábban Fülekről kiutasított irodatisztet, a járási főjegyző kénytelen volt jelenteni az alispánnak, hogy „a járásban nincs más üres hely."

6 Míg a közvélemény - ha nem is fenntartás nélkül - tudomásul vette, hogy a megszűnő magyar közigazgatásban foglalkoztatottakat eltávolítják a csehszlovák hatóságok, arra nem számított, ami ez után következett. 1945. augusztus 23-án Gáspár Dániel százados, a Salgótarjáni 1. határportyázó század parancsnoka jelentette, hogy „a csehszlovákok f. hó 18-án falragaszokat tettek ki az átellenes városokban és községekben." Mellékelte a Losonci Nemzeti Tanács augusztus 17-ei hirdetményét: „Felhívjuk Lucenec város azon magyar anyanyelvű lakosságát, akik önként el akarják hagyni a város területét és Magyarországra akarnak távozni, hogy 7 napon belül ezen hirdetmény kihirdetésétől számítva jelentkezzenek a városháza 19. számú szobájában. Azok a magyar nemzetiségű polgárok, akik jószántukból Magyarországra akarnak távozni, ezek azon célból magukkal vihetik összes ingóságaikat és ezeknek az átköltözködésnél segítség lesz nyújtva. A többi visszamaradt magyarok, akik jószántukból távozni nem akarnak, hivatalból lesznek kiutasítva Magyarországra hivatalosan engedélyezett csomaggal." A százados a hozzá fordulóknak azt tanácsolta, hogy ne kérjék a kiutasítást. De felhívta a figyelmet az ebből eredő veszélyre is: „A Belügyminiszter Úr 151.908/1945. számú rendelete megtiltja a kiutasítottaknak az országba való beengedését, illetve ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a szlovákok a magyarságot nem az átkelő pontokon fogják átdobni, hanem azok között és a határőrség azokat hasonlóképpen vissza kell dobja. így a felvidéki magyarság a határ mentén fog esőben, sárban, napokon, heteken át csatangolni."

7 Néhány nap múlva, 1945. szeptember 4-én a határközi bizottság tárgyalását Salgótarjánban tartották. A bizottság feladata az volt, hogy az adott határszakaszon a kapcsolatokat normális mederbe tartsa, megakadályozza az összetűzéseket, s a másik ország állampolgárainak vélt vagy valós sérelmeit orvosolja. A havonta tartott üléseken a katonai mellett jelen voltak a vám, a rendőri és a civil közigazgatás képviselői. A szeptember 4-ei ülésen természetesen szóba kerültek az idézett hirdetményből eredő problémák is. „A szlovák elnök [a határközi bizottság szlovák küldöttségének elnöke - S. K.] kijelenti - szól az ülésről készült összefoglaló -, hogy Benes nagyelnökük határozata következtében a csehszlovákiai kiutasított magyarok ingóságait 6 NML IV. 503. a. 7430/1945. 7 NML V. 183. a. 8735/1945.