Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Cs. Sebestyén Kálmán: A csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítása a Salgótarjáni járásban

geti. Bizonyára nem múlik el egy század s emographusainknak nagy fejtörésébe fog kerülni annak meghatározása, hogy Baglyas, Zagyva, Terenne és a többi községek miként és mikor váltak morva, cseh avagy tót telepekké."

1 A népszámlálások a XIX. század végétől jelzik a lakosság nemzetiségi összetételét. Bár ezek nem mindig pontosak, de a tendenciát érzékeltetik. Míg a járás déli részén fekvő négy faluban állandó volt a szlovák népesség, addig a Salgótarján melletti Baglyasalján 1890-ben a lakosság harmada, 1900-ban kb. ötöde, 1910-ben pedig 5 %-a. Zagyvarónán - szintén a bányászat következtében - 1890-ben az ottani népesség közel negyede vallotta magát szlovák anyanyelvűnek, 10 év múlva alig ötöde. Salgótarjánban a 9478 lakosból 2103 volt szlovák 1890-ben, 1900-ban a 13 552 főből 1750. Számuk a következő évtizedben ennek felére csökkent. Az I. világháború után a katonai helyzet is befolyásolta a szlovákok jelenlétét. 1919. március közepén a kőszénbánya igazgatósága jelentette, hogy az egyik legjobb bányát 300 szlovák munkás hagyta el, amely 60-70 vagonnal vetette vissza a napi termelést. 1920 után a járás területén élő szlovákok száma még inkább csökkent, s az egy tömbben lévő négy településen kívül igen csekély volt. A két világháború közötti politikai légkör, a névmagyarosítási nyomás is az asszimilációt segítette. Az 1941. évi népszámlálás során például Zagyvapálfalván 59 fő vallotta magát szlovák anyanyelvűnek, ugyanakkor 225-en rendelkeztek szlovák nyelvismerettel, nevüket pedig közel kétszázan magyarosították. 1945 júniusában a Salgótarjáni járás főjegyzőjének kimutatásában pedig már 150-en vallották magukat szlováknak ugyanitt.

2 Azonban ekkor még nem az jelentette a fő problémát, hogy ki milyen nemzetiségűnek vallja magát Magyarországon. A helyzet 1945-ben 1945 júliusában kidobolták, hogy „az utódállamok területéről átjönni kényszerült és Salgótarján megyei város területén tartózkodó magyar közalkalmazottakat figyelmeztessék arra, hogy összeírás céljából a városházán ... jelentkezzenek." A belügyminiszteri rendelet részletesen felsorolta, milyen kérdéseket kell feltenni az érintetteknek. így az alapadatokon túl válaszolni kellett arra, hogy mikor és milyen körülmények között került hivatali állásába, mikor és milyen körülmények között tért vissza Magyarországra, illetve itt milyen rokoni kapcsolattal rendelkezik, amely a megélhetésében segítségére lehet. A főispán, aki ismertette a rendeletet a helyi közigazgatás vezetőivel, hozzátette: „Addig is, amíg a szóbanforgó közalkalmazottak elhelyezéséről 1 PINTÉR 1995.16. p. 2 NÉPSZÁMLÁLÁS.; NÉPSZÁMLÁLÁS 1941.; NML IV. 514. a. 1288/1945.