Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Tóth Ágnes: Kitelepítettek - visszaszököttek - visszatérők
A kitelepített svábok más utat-módot is kerestek a visszatérésre. Számosan próbáltak meg visszajutni a magyar nemzetiségű menekülteket és deportáltakat hazaszállító vonatokkal. „Egyben jelentem, hogy október 29-én egy magyar hazatelepülő vonattal 300-on felül vissza akartak térni svábok és SSek, de a magyar határrendőrség visszadobta őket a határon. Ezen átdobások háromszor is megismétlődtek, mert az osztrák hatóságok nem engedték meg a visszatelepülőknek osztrák területen való tartózkodásukat. Ezek a vissza igyekvő svábok és SS-ek, most kisebb csoportokba verődve szivárognak be magyar területre. Nagy részük - mivel élelemmel nincsen ellátva - a határ menti erdőkbe húzódott és innen fosztogató, útonálló módon támadja meg az országutak utasait." A jelentéstevő véleménye szerint „külföldről tervszerűen irányítják országunk területére ezeket a kétes embereket,... Németország területén a gyűjtőtáborokat feloszlatták és a volt magyarországi lakosokat visszairányítják, tehát számolnunk kell a jövőben nagyobb számban a hazatérőkkel". 22 Az első időszakban, 1946 nyaráig a nyugati nagyhatalmak hatóságai nem fordítottak különösebb figyelmet e problémára, elegendő volt tehát az érintett személynek magyar nemzetiségéről és állampolgárságáról nyilatkoznia. Később magyar kérésre a nagyhatalmak maguk is „szűrték" a hazaszállítandókat. A vonatok kiinduló pontjain létesült táborokban bizottságokat hoztak létre, amelyek többek között azt vizsgálták, hogy a hazatérésre jelentkező nem Magyarországról kitelepített, vagy a kitelepítési rendelkezések hatálya alá eső személy-e. Miután azonban ezek a bizottságok nem rendelkeztek olyan nyilvántartásokkal, amelyek segítségével a jelentkező által bemondott adatokat ellenőrizni lehetett volna, viszonylag könnyű volt kijátszani azokat. A magyar hatóságok azzal vádolták a szövetséges nagyhatalmaknak a kérdésben eljáró szervezeteit, hogy nem is akarják megakadályozni a kitelepített németek visszaszivárgását. 1946 őszétől hozzájárultak tehát ahhoz, hogy a Hazahozatali Kormánybiztosság megbízottai részt vegyenek a hazatérők németországi szűrésében. A miniszterelnökség irányítása alá tartozó Hazahozatali Kormánybiztosság Berlinbe főmegbízottat, Németország több pontjára pedig megbízottakat küldött ki. Megfelelő nyilvántartások hiányában azonban csalhatatlan bizonyossággal ők sem bírálhatták el a jelentkezők ügyeit. Munkájuk arra korlátozódott, hogy a gyanús személyek adatait ellenőrzésre Budapestre kellett küldeni, s csak a jóváhagyó megerősítést követőn lehetett az adott személyt a szállítmányba fölvenni. A kitelepített svábokat kizárólag a belügyminiszter írásos engedélyével engedhették vonatra szállni. 22 ÁBTL4.1. A-2126/169.
