Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Csóti Csaba: Dormándy Gézának, a magyar-román határkijelölő bizottság magyar tagjának 1921. novemberi jelentése a bizottság munkájáról (Forrásközlés)

kodott s csak arra utalt, hogy ezzel ismét beállt annak szükségessége, hogy a magyar kormány a Nagyköveteknél vagy a népszövetségnél tiltakozzék. Ezen rövid összefoglaláshoz szabadjon a következő kiegészítéseket fűznöm: A kísérőlevél a magyar közvéleményben nagy reményeket ébresztett a határkiigazítást illetőleg. A kísérőlevél puszta szövege ezen reményekre nem jogosíthatott fel, mert az homályos és általános, legfeljebb egyensúlyt létesít a mellettünk és ellenünk szóló passzusok között, inkább szól azonban hátrányunkra, mint előnyünkre. Különösen áll ez a végkonklúzióra, mely szerint nagyobb kiigazítás csak a két érdekelt állam beleegyezésével lehetséges. Mindenesetre irányunkban jóindulatú értelmezés és alkalmazás szükséges ahhoz, hogy a gyakorlati határkiigazítás reánk nézve kedvező eredményt hozzon. Ez a reánk nézve kedvező politikai atmoszféra és jóakarat teljesen hiányzott.

21 Ez teljes erővel megnyilvánult már a bizottság második ülésén, Párizsban és már akkor felmerült a bizottsággal való szakítás gondolata, mégpedig a következő alapon: A rossz kezdet után számolni kellett a rossz folytatással, sőt a rossz véggel, mely számunkra a gyakorlatban semmi kézzelfogható hasznot nem fog eredményezni. Indokolt volt tehát megfontolás tárgyává tenni azt, nem célszerűbb-e többé-kevésbé szigorú formában szakítani azon célból, hogy demonstráljuk, miszerint a határkiigazítás nem volt a kísérőlevél érdekében végrehajtva, a kísérőlevél beváltatlan maradt, úgy hogy ezen okmány, melyből valamelyes elvi ígéretet minden rosszakaratú interpretálás mellett sem lehet elvitatni, másutt és máskor legyen érvényesíthető. Ezen szempont érdekében kívánatos lett volna a határkiigazításban lehetőleg egyáltalán nem résztvenni, ha pedig a békeszerződés végrehajtásával nem akartunk politikai okokból ellentétbe jutni, (a 45§ előírja egy magyar képviselő részvételét) a részvételt az elképzelhető minimumra szorítani, nehogy a magyar részvétel az elvi szempont rovására menjen. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy valamikor a jövőben egy új magyar határnak akár csak az is prejudikálna, ha az most a kísérőlevél betartásával állapíttatott volna meg. Hiszen mi jogosan az egész békeszerződést csak ránk kényszerített provizóriumnak tartjuk. Egy elméleti elv kedvéért tehát sosem javasoltam volna gyakorlati előnyök pillanatnyi feláldozáA kedvező politikai atmoszféra valóban hiányzott, ennek azonban - szemben a Dormándy korábbi jelentéseiben olvasható „szubjektív" momentumokat előtérbe állító ügyekkel - döntően objektív okai voltak. A Négyek Tárgyalásainak jegyzőkönyveiben Clemenceau és Pichon szavaiból világosan kitűnik, hogy Franciaország komolyan vette a közép-európai utódállamok szövetségesi státuszát. Szemben például Wilson elnök véleményével, aki szerint az új vagy megnagyobbodott kelet-közép-európai államok az ellenséges Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai, s mint ilyenek, messze állnak a valódi szövetséges státusától. A négyek személyes gondolkodásmódjához mindenekelőtt ld. LITVÁN 1998.