Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Petrikné Vámos Ida: Az állambiztonsági szervek konspirált és találkozási lakásai

leg a nyugállományú „SZT" tisztek

24 vagy volt hálózati személyek közül került ki. A lakásgazdákat ugyanúgy nyilvántartásba vették (személyükről 6-os kartont állítottak ki), mint a többi hálózati személyt, ők is aláírták az együttműködési és titoktartási nyilatkozatot, a lakásban történt találkozásokról készült feljegyzéseket, jelentéseket pedig a tartótisztek dossziéba rendezték. A találkahelyek létesítését a szolgálati helytől - a hálózati személy munkahelyétől, illetve a tartótiszt valódi- vagy fedőmunkahelyét

25 - való távolság, valamint a közlekedési nehézségek is befolyásolták. A központi állambiztonsági szervek ezért a főváros belterületeire koncentrálták a lakásokat. Külterületen a lakótelepi lakáshálózat fejlesztése bizonyult a legmegfelelőbbnek, a viszonylagosan jó közlekedés miatt. A legalizálás szempontjából is kedvezőnek ítélték a lakótelepeket, mivel az ott lakók nagy száma miatt nem alakul ki közvetlen kapcsolat az emberek között. A lakások használata A Szabályzat szerint „K" vagy "T" lakásba csak ellenőrzött, megbízható, az operatív munkában már jártas hálózati személyt lehetett fogadni, továbbá aki a lakásgazdát nem ismerte, a lakás környezetében nem rendelkezett ismeretséggel, és csak annyit, amennyi a konspirációt nem veszélyeztette. A jogszabály 10 főben maximalizálta az egy lakásban fogadható személyek számát. Az azonos ügyben dolgozó, vagy egymást ismerő hálózati személyeket általában nem lehetett ugyanabban a lakásban fogadni, s törekedni kellett arra is, hogy az „SZT" állománnyal és a hálózati személyekkel külön lakásban találkozzanak a tartótisztek. A találkozóra az operatív tisztnek annyival kellett korábban érkeznie, hogy biztosítani tudja a fogadás feltételeit. A „T" lakásokban a találkozók idején általában nem tartózkodhattak otthon a családtagok. Figyelni kellett azonban arra is, hogy a „T" lakásokban lebonyolított találkozók vagy operatív akciók a lakásgazdát ne kompromittálják. A „K" és a „T" lakásokban fogadott hálózati személyek a helyszínen készítették el jelentéseiket, amit az állambiztonság az előre megírt jelentésnél kifejezetten előnyösebbnek ítélt, hiszen ez esetben az operatív tiszt - ismerve a foglalkoztatási tervet - irányítani tudta a beszámoltatást. A III/IV. Csoportfőnökségen működtetett társadalmi kapcsolatok részben a sorállományú katonákból, részben a hivatásos állományból kerültek SZT-tisztek: lásd: 9. és 20. számú lábjegyzeteket. Fedőmunkahely: a titkos állomány zavartalan működését biztosító polgári munkahely. - ellenőrizhető -