Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Sipos András: Tervek a budai várnegyed középületeinek felhasználásáról 1952-ben (Forrásközlés)

sével, míg a szemben lévő egykori jezsuita kolostort már akkor reprezentatív szállodaként vették számításba, de elsősorban a párt és a kormány vendégei számára. A kisebb palotákat is kormányzati vendégházak, hivatalok, követségek töltötték volna meg, a Nándor laktanya pedig - a Hadtörténeti Múzeum részbeni kitelepítésével - az őrség és a karhatalom szálláshelyeként szolgált volna. A királyi palotát valószínűleg csak kiválasztottak láthatták volna közelről. A Dísz tértől kezdve kisebb kulturális intézmények vegyültek volna a kormányzati épületek közé, a Szentháromság tértől északra alakult volna ki a múzeumi negyed (a régi budai városháza épületében Vármúzeum, az egykori belügyminisztériumi épülettömbben Budapesti Történeti Múzeum és - egészében vagy a Nándor-laktanyával megosztva - a Hadtörténeti Múzeum). Ekkor már a pártvezetés is érzékelte, hogy a teljes program végrehajtása nem csak egy, de két ötéves terv keretében is messze meghaladja lehetőségeiket. Gerő Ernő 1952. március 31-i feljegyzésében a problémakört a KV Titkársága elé utalta

22

, melynek döntése a „Minisztertanács által hozandó részletesebb határozat alapjául szolgálhat", egyben leszögezte: „... a rendelkezésre álló eszközöket arra kell felhasználni, hogy legkésőbb 1954-re e tulajdonképpeni várpalotát teljesen helyreállítsuk."

23 Az érdekelteket április 8-án hívták össze Rákosihoz, aki a megvitatandó programot eleve a „szigorúan vett várpalota" épületére korlátozta, a többi kérdést pedig „Budapest Főváros"

24 feladatkörébe utalta.

25 A Titkárság végül április 30-án foglalkozott az üggyel, és a palotán kívüli, de a várfalon belüli munkákat végül nem a fővárosra, hanem a palotáért is felelős Építésügyi Minisztériumra bízták, anélkül, hogy erre vonatkozóan programot, határidőt és költséget határoztak volna meg.

26 Ezzel a várnegyed középületeinek hasznosítására vonatkozó tervezet lekerült a napirendről, noha számos gondolata beépült a később megvalósult tervekbe. Az érintett terület nagyobb szabású újjáépítése csak 1957 után bontakozott ki. 22 A Titkárság szerepéről lásd: T. VARGA GYÖRGY. Bevezető, 12-14. p. 23 KÓKAY, 2001. 325. p.; A miniszternatácsi határozat megszületéséről nincs tudomásunk. 24 A jegyzőkönyv így rögzíti, noha Budapest vezető szerve ekkor nem viselte a „fővárosi" címet, Budapesti Városi Tanácsnak hívták. 25 KÓKAY, 2001. 329-330. p. A palota addigi terveit Rákosi „luxusépítkezésnek" minősítette, a régi királyi palota reprezentációs célú helyreállításának, ami vállalhatatlan. „Ne egy királynak való palotát állítsunk helyre, hanem a népi demokrácia középületét, amely megőrzi a már meglévő és egyébként felhasználható épületelemeket." Gerő hozzátette: „Az alapkérdés a munkahelyek, az alá kell rendelni a többit." 26 MOL M-KS 276. fond 54/191. őe.; A határozatot közli PRAKFALVI 2001. A palota építkezésének további fejleményeiről lásd uo.