Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Lugosi András: Az urbs-ból való ember (Forrásközlés)

Az eddigiekből látszik, hogy hány különböző várostervezési típus van és hogy milyen elhamarkodott dolog volna dogmaképpen kijelenteni valamelyik formáról, hogy az a legjobb, hogy tehát milyen kevés az, amit ezen a téren végleg tisztázottnak mondhatunk. Ennélfogva úgy illik, hogy a tervező minden gyakorlati feladathoz a kellő szerénységgel fogjon. Tisztában kell lennie avval, hogy a feladat: a város szükségletei és fejlődési tendenciái számára művészi kifejezést találni, és nem erőszakolni rá valamely saját, előre megkoncipiált ideálját. Bizonyosan vannak neki nagyon világos (definite) ideái és előszeretetei és a szükségleteket érzéseinek legmegfelelőbb formában fogja kifejezésre juttatni. Van is bőséges mód és választék e téren minden jogos igény kielégítésére; semmi szükség hogy ezen túlmenjen és hogy diktátor szerepét öltve ő dekretálja, hogy mi jusson kifejezésre. A várostervezőnek első feladata tehát tanulmányozni városát, annak fekvését, lakosságát és szükségleteit. Semmi oka attól félni, hogy így köznapi tervekre fog jutni, hogy ez a módszer meg fogja akasztani fantáziájának szárnyalását és alá fogja rendelni a főhatást a köznapi konvenianciának. Az olyan ember fantáziái, aki csak akkor tud dolgozni, ha felszabadította gondolkozását a feltételek figyelembevételétől, valószínűleg keveset fognak érni, míg az olyan ember munkája, akiben hiányzik ugyan a géniusz magas röpte, de aki meg tudja érteni és ki tudja elégíteni az adott eset gyakorlati követelményeit, legalábbis biztos és hasznavehető lesz. Nem mondhatjuk, hogy ebben a feladatban a gyakorlati szempontok előbbre valók volnának a művészetieknél, sem azt, hogy a művészeti szempontok volnának fontosabbak a gyakorlatiaknál; kölcsönös függésben vannak egymástól és együttesen oldandók meg. De megvan az a különbség köztük, hogy a gyakorlati szempontok gyakran változtathatlanul meg vannak adva, míg a művészeti szempont különböző formában juthat kifejezésre. A csatornázás (drainage) nem vezethető dombnak fel még a legszebb terv kedvéért sem, sem nem lesz hajlandó a lakosság még a legautokratikusabb tervező kedvéért sem oda menni, ahol nincs dolga, vagy nem menni oda, ahova szükségképpen mennie kell, vagy nem menni oda rendszerint a legrövidebb úton, amelyen oda juthat. Ha a tervező a tervét a gyakorlati erők ellenére fogja kialakítani, akkor biztos hajótörésre számíthat. Egy új város tervezéséhez vagy városfejlesztési tervhez okosan csak úgy foghatunk, ha előbb áttekintést szerzünk magunknak az összes adott tényezőkről és feltételekről, és soha sem lehet elég bő vagy teljes ez az adatgyűjtés, amelynek fontossága kétségtelen, ha azt akarjuk, hogy a város a múlt élete és a jelen szükségletei alapján fejlesztessék tovább. E munka nagyobb részét szükségképpen a szociológusnak, a történésznek és a helyi régésznek kell végeznie. Magától értetődik persze, hogy az adatgyűjtés természete más lesz, ha egy egészen új várost alapítunk, mint pl. a Letchworth-i kertvárost, mint ha