Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Lugosi András: Az urbs-ból való ember (Forrásközlés)

vinnie a közvéleményt is, nagyon szűkre korlátozza teremtő erejét. Gyakran hajlandó lesz feljajdulni az ellen, hogy a tömeg közönye mennyire gátat vet a reformer tevékenységének, aki erős meggyőződéseinek befolyása alatt állva türelmetlen minden késedelemmel szemben. De minthogy meggyőződésénél fogva demokrata is, hamar belátja, hogy általában és nagyjában így van jól, és hogy az olyan haladás, amely túlságosan megelőzi a közvélemény állását, nagyon gyenge alapon nyugszik. Triggs, Harry Inigo, Town Planning: Pasi, Present and Possible, London: Methuen & Co., 1909, XIX, 334 p. Chapter I: Introductory [p. 1-55.] Nincs több olyan magány, így mondják a filozófusok, mint amilyent a nagyváros nyújt és dacára annak a régi mondásnak, amely szerint „isten csinálta a vidéket és az ember csinálta a várost", amely mondásból azt kellene következtetni, hogy a vidék isteni a városhoz képest, az emberek túlnyomó többségének lelkében vágyakozás van a város nyújtotta építészeti hatások (effects) után. Megállapított tény, amelyet az emberi nemnek egész múlt története affirmál, hogy az ember előnyt ad a városi életnek a vidéki élet felett; innen van az, hogy olyan nagy fontosságú az emberiségre nézve, hogy a városi élet megfelelő lakásviszonyok között folyjék le, de hogy egyúttal az egészségre nézve legkedvezőbb környezet (surroundings) biztosítása is figyelembe vétessék. Rámutattak arra, hogy a Bibliának az az egy könyve, amely a túlvilági élet misztikus szépségének képét mutatja meg nekünk, nem annyira az égi tájékok mint az égi város szépségein időzik. Ez talán kevésbé különösnek fog látszani, ha meggondoljuk, hogy a keleti lélekhez, amely a város szennyéhez volt szokva, hatványozott erővel szólt egy tiszta, jól kövezett városnak kontraszteáló ideája. Arisztotelész a várost úgy definiálta, hogy az „olyan hely, amelyben emberek nemes végcélokra irányuló közös életet élnek." Hogyan érhetnők el e végcélt, hacsak nem alakítjuk városainkat oly vonzókká és szépekké, hogy jótékony befolyást sugározzanak otthonainkra és egész életünkre? Minden, ami a várost éri, magát a civilizációt éri. Az ókori város volt az, amelyben a civilizáció először talált fészekre, a modern város az, amelyben a civilizáció legmagasabb kifejezését érte el. „Midőn nomád görögök - úgymond Will - az organikus nemzeti fejlődés útján haladva, családokból csapatokká (clans) és testvériségekké, csapatokból törzsekké és törzsekből álladalmakká tömörültek, ennek a tömörülésnek végeredményei az ókornak híres városállamai voltak: Regina, Korinthosz, Spárta és Athén. És ezek a közösségek voltak azok, amelyekben mű-