Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Pál-Antal Sándor: Adatok magyarországi városok 1901. évi vízellátásáról

Ezek között a vívmányok között előkelő helyet foglalnak el a közegészségügyi viszonyok radikális megoldását célzó vízmű építések, a vezetékes ivóvízhálózatok, valamint a csapadék- és szennyvizek levezetését szolgáló csatornázások. Ezt a folyamatot követtük nyomon egyetlen város, Marosvásárhely esetében. A marosvásárhelyi városvezetés az 1890-es évekig - a korabeli közfelfogásnak megfelelően - elsősorban hagyományos rendészeti feladataira koncentrált, s nem mutatott készséget újszerű feladatok felvállalására, modern közműhálózatok kiépítésére. A városi hatóság megelégedett a település közegészségügyi, köztisztasági állapotának ellenőrzésével, és erre vonatkozó határozatok, városi szabályrendeletek megalkotásával. A törvényhatósági bizottsági közgyűléseken rendszeresen napirendre került az egészségügyi és járványügyi helyzet értékelése. A „közegészségügyi érdek" jelszavára hivatkozva számos intézkedést is hoztak. A városvezetés kiemelt figyelmet fordított a forgalmasabb utcák tisztántartására és kövezésére, a pangó vizek lecsapolására, az árnyékszékek, pöcegödrök megfelelő állapotban tartására. Csapadékos időjárás alkalmával a város gondoskodott a sár kihordásáról, száraz időben az utcák locsolásáról. Szabályozták az állattartás kereteit; a közvágóhídról és a húsvágás szabályairól külön rendeleteket is alkottak. Járványveszélyes időszakokban megelőző óvintézkedéseket hoztak a járványos betegségek kitörése és terjedése ellen. Az utcák, a vendéglátóhelyek, a boltok, a vágóhíd és a vasútállomás tisztaságára ilyenkor még fokozottabban felügyeltek, akárcsak a pöcegödrök, trágyahalmok és hulladékok fertőtlenítésére, illetve eltávolítására. A gyermekek között halálos áldozatokat is szedő járványok (kanyaró, influenza, diftéria) ellen iskolabezárásokkal és fertőtlenítési kampányokkal védekeztek. A városvezetés komoly erőfeszítéseket tett ugyan a helyzet kezelésére, de a technikai módszerek tökéletlensége, a ráfordítható pénzeszközök szerény nagyságrendje és a koncepcióhiány következtében a polgárok mindennapjait megkeserítő problémák gyökeres orvoslására nem került sor. Az úthálózat karbantartásán, a közegészségügyi- köztisztasági állapotok rendeleti szabályozásán és hatósági ellenőrzésén, a rendszertelenül és csak helyenként kiépült felszíni csatornahálózat javítgatásán és a közvilágítási rendszer fenntartásán, azaz a városi lét elviselhetővé tételéhez elengedhetetlenül szükséges minimum biztosításán túl a városvezetés a 19. század végéig nem vállalkozott költségesebb beruházásokra. Marosvásárhely vezetékes ivóvízzel való ellátásának kérdése hatósági szinten 1891-ben merült fel, akkor, amikor a m. kir. belügyminiszter 1891. március 29-én kelt, 16.076 számú leiratában elrendelte a városi közegészségi