Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Szederjesi Cecília: Egy demográfiai katasztrófa nyomában - avagy kik lakták Salgótarjánt 1873-ban?

legfeljebb valamely foglalkozási csoporthoz tartozók családtagjainak arányszámaihoz, másrészt az anyakönyvben szereplő bejegyzések némelyike nem illik bele a népszámlálás kategóriáiba (cigány, vándor, koldus stb.). Ezek mellett a bányászcsaládok tagjai az összes bejegyzés 48,9 %-át teszik ki, a gyári munkásoké 11,9 %-ot (együtt tehát 60,8 %-ot, míg 1869-ben az itt foglalkoztatottak aránya 73,5 %), a földműves őslakosok 10,7 %-ot (a népszámlálásban: 15,6 %), az iparosok, kereskedők és minden egyebek (beleértve az ismeretlen állásúakat is) pedig 28,5 %-ot. Szinte teljesen hiányzik viszont az értelmiségi-hivatalnoki réteg, amelynek tagjait a betegségek kevésbé ért el (arányuk egyébként is alacsony, a népszámlálás idején 0,8 %). Bár a Nógrádi Lapok tollforgatója 1873 januárjában, „a tapasztalatból kiindulva" megjegyzi, hogy „a cholera többnyire a tisztességes lakást, kellő ruházatot nélkülöző s rosz élelmezésű lakosok között pusztít,"

29 sokaknak feltűnt az is, „hogy néhány helység, melyben a járvány 1866-ban nagyobb dimenziót nyert, 1872-1873-ban teljesen ment maradt".

30 A furcsa megállapítás mára tudományosan alátámasztott: a korábbi járványok túlélői olyan jó, az ellenálláshoz szükséges géneket adtak át utódaiknak, amelyekkel ők maguk is életben maradtak.

31 A kolera korábbi járványai Salgótarjánt alig érintették (az áldozatok száma 1831-ben 5, 1849-ben 20, 1855-ben 1, 1866ban 8 volt),

32 s esélyeiket tovább rontotta a jelentős forgalom, a zsúfoltság, a rengeteg migráns. Összesen nem kevesebb, mint 609 bevándorlóval számolhatunk, ami az elhunytak 83,4 %-a (a férfiak 86,6, a nők 79,9 %-a). Mindezek mellett figyelemreméltó, hogy a 728 esetből csupán 5-ben nem sikerült azonosítaniuk az áldozatot (legalább családnevét), ami nem mellesleg azt is sejteti, hogy az „új honfoglalók" csoportokban érkeztek, ismerték egymást. Fontos momentum ez egy olyan településen, amelynek képviselő-testülete még 1895-ben is azt rögzítette, hogy lakosainak egy része ismeretlen előttük.

33 (Az öt „Ignotus" és „Ignota" között 2 koldus, 2 kereskedő és 1 bányász volt.) A meglepően pontos adatszolgáltatáshoz ugyanakkor hozzájárulhatott az is, hogy a nagyközség képviselő-testülete által január 7-én felállított kolerabizottság

34 február 2-án kidoboltatta, hogy a község lakói büntetés terhe mellett azon29 NL, január 12., 3. p., Vegyesek. 30

SHVOY1873. 339. p. 31 DIAMOND 2000. 201. p. 32 GÁSPÁR 1996. 20., 44., 65., 74. p. 33 Cs. SEBESTYÉN 1997.326-331. p. 34 IV. 171. a. 1. kötet, január 7., 1. napirendi pont. A bizottságnak 12 tagja volt a község területén, 3 a bányakolónián és 3 a vasfinomító telepén. Naponkénti értekezésükről, jegyzőkönyv vezetéséről, egy halottas kamra építtetéséről és külön kolerakórház berendezéséről is döntöttek a közgyűlésen.