Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Gyáni Gábor: A szobaeb és a városi úri életforma
Az ellenforradalmi rendszer berendezkedésével szinte egy időben éledt újjá a kutyakiállítás intézménye, melynek eleinte a Tattersall adott otthont. 22 A háborút követően második alkalommal 1921-ben megrendezett kiállításon és versenyen 277 kutya (és tulajdonosa) képviseltette magát, közülük a riporter csak az ismertebb színészeket (Rózsahegyi Kálmánt, Somogyi Nusit és Szilágyi Rózsit) nevezte meg. 23 A kiállítás két évvel később átköltözött a Tattersallból az Állatorvosi Főiskolára, ahol az Országos Magyar Fox-terrier és Tacskótenyésztők Egyesülete rendezte meg az eseményt, melynek rangját külön emelte, hogy József főherceg és családja személyesen is képviseltette magát rajta. 24 Ahhoz azonban, hogy valaki kiállításra és versenyre akárcsak benevezzen, és kivált hogy még díjat is nyerjen, különleges elbánásban kellett részesítenie kedvencét. Nem volt hozzá elég, ha a 19. század végi Népszerű útmutató szellemének megfelelően látta el jószágát, de a szakszerű szolgáltatások igénybevételére is rákényszerült. Nem maga fürdette tehát kutyáját, hanem a budai kutyafürdőbe hordta; a betegségből felépült jószágot pedig a svábhegyi luxusszanatóriumban helyezte el. A harmincas évek végén határozottan jó üzletnek számított kutyapenziót üzemeltetni, hiszen: „manapság oly sok a kutyabarát, akik tudnak és akarnak áldozni kedvenceikért. Ide leginkább utókúrára jönnek a kutyák, de van, amelyik megfelelő nevelést kap itt." A műintézmény tulajdonosával készült interjú időpontjában 18 kutya volt a penzióban; de „most jön a nyaralás, utaznak a pestiek s emelkedni fog a forgalom." Az intézetbe beadott ebeket a szakszerű orvosi ellátás mellett időnként idomítják is, megtanítva nekik, hogy miként kell az utcán közlekedni, hogyan viselkedjenek a pórázon; kozmetikával azonban, fűzte hozzá a tulajdonos, nem foglalkoznak. 25 A kedvtelésből tartott városi kutya akkor is további gondoskodást és persze újabb kiadást követelt gazdájától, amikor elpusztult. 1921-ben vált ismertté a nagyközönség előtt, hogy a Gyáli út végén lévő Állategészségügyi telep „egyik tágas sarkában márvány és kősíremlékek fehérlenek. A művészies kivitelű kövek alatt pincsik, foxik, buldogok és egyéb kutyák nyugszanak, melyeket nagy pompával ide temettek. A gyönyörű emlékkövön rajta van az állat fényképe is üveg alatt, hogy az eső le ne mossa." Az 50-60 kutyasírt magába foglaló temető, a század eleji budapesti kutyakultusz beszédes megnyilvánulása, tovább azonban nem terjeszkedhetett, „mert a városi tanács a temető ízléstelen voltára való tekintettel megtiltotta a további elföldeléseket." 26 Kutyakiállítás a Tattersallban. Az Újság, 1920. június 29. P. G.: Kutyavilág a Tattersallban. Magyarország, 1921, május 15. Kutyakiállítás az Állatorvosi Főiskolán. Az Est, 1923. augusztus 22. Hogy nyaralnak a pesti kutyák a svábhegyi luxus-szanatóriumban. Magyarország, 1939. július 23. Megszüntették a kutyatemetőt. Új Nemzedék, 1921. január 4.