Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Bácskai Vera: Bérkaszárnyából bérház

Négy tisztviselő lakott 1 szobás lakásban, kettőnek cselédszobája is volt. Egy középosztályinak tekinthető zenetanár, tanító özvegye, tisztviselő, cégvezető kétszobás cselédszobás lakásban lakott. A bérlők túlnyomó többsége, csaknem 80 %-a 1930 és 1940 között költözött a házba. „Őslakónak" az 1892 óta itt élő Borovetz Istvánné, az 1913 óta alkalmazásban levő házfelügyelő, és egy 1907-ben beköltözött cipész, valamint egy 1916 óta itt élő zenetanárnő számított. Minthogy a bérlők többsége az 1930-as években költözött be, abban a korszakban, amikor a szakirodalom állítása szerint a fiatal házaspárok, vagy a városba bevándoroltak már nem engedhették meg maguknak a nagylakás luxusát, érdemes volt megvizsgálni a bérlők korát a beköltözés időpontjában. Az egyszobás lakások bérlőinek átlagos 38 éves életkora csak csekély mértékben maradt a nagyobb lakást bérlőké alatt. A kétszobások bérlőinek átlagos kora a beköltözéskor 45, a háromszobásoké 42 év, a négyszobásoké 45 év volt. Az egyetlen ötszobás lakás bérlője 39 évesen vette ki a lakást. Azaz, úgy tűnik, hogy nem az életkor, hanem a jövedelem nagysága, a vagyoni háttér volt a meghatározó. Noha 14 lakáshoz tartozott cselédszoba, vagy cselédfülke, 1941-ben mindössze háromban írtak össze cselédet: egy női szabó négyszobás, egy ismeretlen foglalkozású háromszobás, és egy tisztviselő kétszobás lakásában. A már említett Szeghy Elememénél egy takarítónő a lakhatás fejében végezte a munkát, ugyanez volt a helyzet egy nyugalmazott fővárosi zenetanár 2 szobás lakásában, ahol egy házaspár élt, a feleség az ott lakás fejében végezte a takarítást. A cselédtartás e ház bérlőinél tehát ritkaságszámba ment, a cselédszobákat feltehetően kiadták: az albérlő (k) tartása általános gyakorlat volt, 10 lakásban találkozunk velük. A legkirívóbb özv. Borovetz Istvánné háztartásbeli otthonának zsúfoltsága volt: 1200 pengő évi bérű 2 szobás lakásában 9 ágybérlőt tartott. Lakói vegyes társadalmi státuszúak voltak: két zsidó kereskedő, egy-egy pincér, tanító, géptechnikus, ügyvéd, kereskedelmi ügynök, könyvkötő, magántisztviselő és kereskedelmi utazó. Feltehető, hogy cselédszobáját is kiadta, de 10 ember a három helyiségben nagy zsúfoltságot eredményezhetett. Malik József zsidó kiskereskedő és fuvaros 1200 pengőért bérelt háromszobás cselédszobás lakásában is kilencen éltek: felesége, gyermeke, négy rokona mellett, feltehetően a cselédszobában, albérlőként egy hentes élt feleségével. Braun Árpádné cégvezető 2 szobás cselédszobás lakásában rajta és anyján kívül albérlőként egy szabó élt feleségével és fiával, valamint egy hentes feleségével. A többi lakásban általában egy-egy szobát adtak ki, így a főbérlők legalább egy szobát maguk lakhattak, bár arra is volt példa, hogy egy szatócs egyetlen szobáját osztotta meg albérlőjével. Néhány lakás albérlők nélkül is elég zsúfolt volt, egy kétszobás lakásban a főbérlő házaspáron kívül 3 rokon élt.