Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

VÁLTOZATOKA VÁROSRA, A LAKÁSRA ÉS A TUDÁSRA - Bácskai Vera: Bérkaszárnyából bérház

BÉRKASZÁRNYÁBÓL BÉRHÁZ A két háború közötti polgári lakáskultúrát taglaló történeti tanulmányok két bérház-típust különböztetnek meg: a dualizmuskorban emelt épületeket, illetve a modern, nagyobb tömegben a Lágymányoson és az Újlipótvárosban megjelenő modern lakóházakat. Noha minden szerző hangsúlyozza, hogy a világháború után, a polgárság anyagi helyzetének megrendülésével a polgári háromszobás-cselédszobás otthon egyre kevesebbek számára vált elérhető ideállá, jóformán semmit sem tudunk arról, hogyan reagáltak a középosztály által lakott bérházak tulajdonosai a megváltozott lakásigényekre. A régi házak lakásszerkezetét e munkák szinte változatlannak láttatják. A leírások e korra vonatkozóan is megismétlik a dualizmus-korra vonatkozó megállapításokat az első-második emeleten kialakított nagyméretű utcai lakásokról, a felsőbb emeleteken elhelyezkedő már szerényebb méretű (és bérű), utcára néző otthonokról, és a főleg a kispolgárok által lakott udvari szoba-konyhás, legfeljebb kétszobás lakhelyekről. A régi házakkal kapcsolatban csupán az emelet ráépítések, a komfortosítás (víz- és gázvezeték, vízöblítéses WC, fürdőszoba létesítése) tényeit említik futólag. Habár számos régi épületbe szereltek liftet, ami kiiktatta az alsóbb és felsőbb szintek státuszának és lakbér összegének különbségét, a régi kánon változatlan maradt. Igaz, nagyon kevés, véletlenszerű forrással rendelkezünk egy-egy ház lakásainak átalakításáról, többnyire csak az átépítések engedélyezési iratai és főleg a történészek számára nehezebben értelmezhető tervrajzai maradtak fenn. Csak ritkán állnak rendelkezésre egy-egy ház lakásbérlőinek nevét, foglalkozását és lakásméretét feltüntető lakbér-jegyzékek, mint például a Mannó család bérházairól az 1930-as évek közepéről, illetve 1941-ből és 1943-ból.

1 A Rákóczi út 29-es számú, túlnyomórészt a középosztálybeliek által lakott 45 lakásos bérház lakbérjegyzékeinek vizsgálata azt bizonyította, hogy a háztulajdonos számolt a potenciális, hasonló státuszú lakók megváltozott igényeivel: az 1930-as években a két újonnan épített emeleten többségében két-háromszobás lakásokat, és mindössze két-két négyszobás lakást alakított ki, (ezekből is megosztásra került egy). Az alsóbb szinteken is számos korábbi 5-6 szobás lakásból alakított ki két kisebbet. Természetesen egyetlen ház adatai nem általánosíthatók, mégis úgy vélem, hogy ezek a megoldások egy általánosabb tendencia jelei. 1 BFL XI.1136.-51. doboz.