Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
A GYARAPODÁS ALAKVÁLTOZATAI - Hausel Sándor: Pénzintézetek Balassagyarmaton 1867 és 1920 között
Vannay Ignác (1840-1917) Aradról került ügyvédként Balassagyarmatra, ahol rövid időn belül bekapcsolódott a Takarékpénztár életébe. Az 1870-es évek végétől előbb igazgatósági tag volt, Harmos Gábor igazgatósága idején annak helyettese, majd 1887-től 1913-ig a takarékpénztár igazgatója. Vezetése alatt az intézet „...hatalmas lendületet vett, vezérigazgatója pedig nagy tekintélyhez és befolyáshoz jutott. A tisztviselőtelep beépítésében, a múzeumi épület megalapításában, a politikai szereplésben tevékeny részt vett." írta róla halálakor a Nógrádi Hírlap. 13 Szakmai pályája csúcsán úgy jellemezték mint „általánosan elismert fináncz kapacitást". Alighanem ő az egyetlen balassagyarmati pénzember, akiről Budapesten (1910-ben Rákoscsabán) a városrész létesítésében szerzett érdemeit elismerve utcát neveztek el, ami egyébként a mai napig létezik. Igazgatósága alatt a Takarékpénztár országosan jegyzett intézmény lett. Több megyebeli takarékpénztárnak volt elnöke, része volt 1904-ben a Korponai Takarék- és Hitelintézet létrehozásában. 1895-ben királyi tanácsosi címet kapott, 1902-ben az Osztrák-Magyar Bank Besztercebányai fiókjának váltócenzorává nevezték ki, 1903-ban beválasztották a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjának igazgatóságába, 1907-ben pedig a Magyar Pénzintézetek Országos Szövetségének losonci bizottságába. 1913-ben „kora és egészsége miatt" kérte nyugdíjaztatását, amit meg is kapott. Megválása az igazgatói tisztségtől a Takarékpénztár addigi fennállásának legnagyobb válságával esett egybe. Az értékpapírpiacon és a téglagyári vállalkozáson sokat vesztő bank helyzete megrendült, szükségessé vált szanálása. Baintner Ottó (1844-1918) „a hol parancsolóan szigorú, hol nyájasan mosolygó" bankigazgató, a magyaróvári gazdasági akadémia befejezése után 1869-ben gazdasági pályán kezdte meg tevékenységét. Az 1882-ben megalakult Nógrádvármegyei Gazdasági Egyesületnek lett titkára, 1884-ben pedig a megye főpénztárnokává választották meg, ezt a tisztét 13 éven keresztül látta el. Virilisként a megyei és a városi testület tagja, a római katolikus iskolaszék elnöke volt. Az 1894. évi balassagyarmati királylátogatás egyik tevékeny szervezője, az 1905-ös nemzeti ellenállás idején a megyei alkotmányvédő 55-ös bizottság alelnöke. A Népbanknak, egy rövid megszakítással, 1887-től volt igazgatója. „Ezen állásában is az ipar és a kereskedelem itteni előhaladásához nagymértékben hozzájárult működésével" - jellemezte őt a megye lapja a magyar nemesség elnyerése alkalmából róla írott cikkben. Része volt a villanyvilágítás, az aszfaltozás, a vasútépítés, a gimnázium létrehozásában. „Nagy volt, igaz volt, hű volt" - így foglalta össze életét temetésekor a tudósító. 14 13 NH 1917. január 14. 14 NH 1909.október 31., 1918. augusztus 4.