Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

A GYARAPODÁS ALAKVÁLTOZATAI - Hausel Sándor: Pénzintézetek Balassagyarmaton 1867 és 1920 között

sen a Takarékpénztár, mint a megye legnagyobb bankja járt elől ebben, hiszen a Balassagyarmatra vezető vasútvonalak építésének támogatása mellett jelentős szerepe volt az Otthon-telep, a gimnázium, a téglagyár megvalósításában. A Népbank legnagyobb üzleti vállalkozásaiként a fürdőt, a malátagyárat és a vasútépítést említhetjük. A megerősödött balassagyarmati bankok a Hitelintézet kivételével az 1880-as évektől fiókintézmények létesítését kezdték meg, amelyek közül több néhány év múlva önállóvá vált. A Takarékpénztár 1883-ban Szirákon (1897-től önálló), azután Tereskén 1895-ben, ami 1896-ban Rétságra tette át székhelyét (1905-től önálló), 1893-ban Vámosmikolán (1904-től önálló) és végül 1905-ben Lőrinciben nyitott fiókot. A Népbank az első fiókját 1897-ben nyitotta meg Kékkőn. A második, a Galgavölgyi székhelye előbb Galgagután (1903) volt, de két év múlva Bérceire települt át. Azonban itt sem működött sokáig, mert 1911-ben a Takarékpénztár révén a sziráki pénzintézethez került. A Közigazgatási Bank egyetlen fiókjának, az alsóesztergályinak a megnyitása (1912) már a nemzetiségi ellentétek megnyilvánulásának jegyében történt, hiszen a losonci „tótbank" ottani fiókjával kellett versenyeznie. A háború után bekövetkező változások a Takarékpénztárt és a Népbankot érintették, az előbbinek az Ipoly túloldalán lévő téglagyárban, az utóbbinak a kékkői fiókban voltak érdekeltségei. A címben jelzett félévszázad városi banktörténete nem lenne teljes, ha nem szólnánk e korszak nagy bankáregyéniségeiről, akik nemcsak a megye, illetve a város pénzügyi, hanem gazdasági, közigazgatási, politikai életében is meghatározó tényezők voltak. Elismertségüket, tekintélyüket, hatalmukat nemcsak az adófizetési jegyzékek mutatják, hanem az a korabeli szokás is, hogy az egy-egy pénzintézet felvirágoztatásáért sokat tevékenykedő elnökről vagy igazgatóról a korszak neves művészeivel arcképet festettek. így készült festmény Jeszenszky Danóról (Vastagh György, 1886), Feledi Henrikről (1896), Bálás Józsefről (1896), Degenfeld Lajosról (Kubányi Lajos, 1897), Szontagh Pálról (Vastagh György, 1891), Vannay Ignácról (Benczúr Gyula, 1900), gr. Mailáth Gézáról (Kacziány Aladár, 1917), amelyek az adott intézmény tanácstermében voltak kifüggesztve. Elsőként Reményfy Józsefről, a Népbank igazgatójáról kell szólni, aki az alapításokban és a pénzintézet vezetésében is kiemelkedő szerepet játszott. Sőt, 1876-tól több éven keresztül nemcsak a Népbanknak, hanem a Takarékpénztárnak is az igazgatója volt. Reményfy József (1817-1887), a virágkedvelő pénzember az 1860-1880-as években a város meghatározó pénzügyi személyisége volt, szinte összenőtt a város fejlődésével. Eredeti foglalkozását tekintve ügyvéd volt, a liberális politika híve. 1848-ban és 1861-ben is a nógrádi megyebizottmány tagja, táblabíró. Madách Imre letartóztatásakor tanúként hallgatták ki, de őt magát is gyanúsították Rákóczy János megszökteté-