Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

A GYARAPODÁS ALAKVÁLTOZATAI - Hausel Sándor: Pénzintézetek Balassagyarmaton 1867 és 1920 között

Noha az 1867 utáni évtizedekben folyamatosan bővült a lakosság hitelszerzési lehetősége azzal, hogy sorra alakultak a postatakarékpénztárak, a hitelszövetkezetek, önsegélyző egyletek, népsegélyző szövetkezetek, magánbankok és zálogházak, ezek azonban nem jelentettek komoly versenyt a három balassagyarmati pénzintézet számára. Annak ellenére sem, hogy 1909-ben például 20 szövetkezet (Bussai, Diósjenői, Érsekvadkerti, Ipolytarnóci, Jobbágyi, Kallói, Kosdi, Losonci, Ludányi, Mátraverebélyi, Nagyoroszi, Pataki, Nógrádszakáli, Palotási, Penci, Rimóci, Romhányi, Sóshartyáni, Tolmácsi, Zagyvarónai) is foglalkozott takarékbetétek elfogadásával, előlegek és kölcsönök nyújtásával. A kiegyezés és az 1873-as krach között Magyarországon 170 részvénytársaság és 552 hitelintézet jött létre; ezek közé tartozott a három balassagyarmati pénzintézet.

1 Kialakulásukat, későbbi működésüket döntően három körülmény határozta meg. Az egyik az volt, hogy megyeszékhelyen jöttek létre, a megye politikai életének prominens képviselői és a megye földbirtokosai voltak benne érdekeltek, mint alapító részvényesek. A három balassagyarmati bank a megye többi pénzintézetével szemben évtizedeken keresztül jelentős előnyt élvezett azzal, hogy a vármegyei közigazgatási és árvaszéki pénzeket náluk helyezték el. Ebben változás csak 1897-ben következett be, amikor a vidéki pénzintézetek kezdeményezésére az alaptőke arányában osztották fel a feljebb említett pénzeket. A másik meghatározó körülményként, amelynek hatása volt a helyi pénzintézetek megalakításában, azt kell figyelembe vennünk, hogy bár Balassagyarmat közigazgatási központ volt, de nem rendelkezett sem ipari nyersanyaggal, sem a mezőgazdaságra épülő feldolgozóiparral vagy egyéb iparral. Ez jellemezte a helyzetet az első világháború végéig. „Csak egy gyárkéményt látnánk már városunk felett füstölögni." - olvasható egy 1903. évi újságcikkben. Mindezek mellett, annak dacára, hogy megyeszékhely volt, népessége sem volt magas: 1900-ban 8395 főt számlált, míg Salgótarján lélekszáma 18 156 fő volt. A harmadik körülmény, amely rányomta bélyegét a pénzintézetek létrejöttére és működésére, az a zsidóság magas aránya (közel egyharmad) volt a mezőváros (nagyközség) lélekszámához képest. A számarányánál, gazdasági súlyánál fogva a város életében jelentős szerepet játszó zsidóság mint részvényes mindhárom intézetben képviseltette magát, mégis azt mondhatjuk, hogy a Népbank és különösen a „kistakarék" részvényesei és vezetői között szerepelt döntő súllyal. Reményfy József 1880-ban a következőképpen foglalta össze a három bank megalakulásának történetét: „...a 60as évek elején létrejött takarékpénztár egymagában a kamatokat kénye kedve szerint emelte (ő mindig a kamat reductio mellett fáradozott, de hasztalanul) concurrentia nélkül állván, monopolizálta pénzüzletét. Ennek egyensú1 TOMKA 1996.18. p.