Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

A GYARAPODÁS ALAKVÁLTOZATAI - Kövér György: Keresztény bérlők Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás után

4. táblázat. A haszonbér emelkedése Kállay Istvánné tiszaeszlári birtokán Ev Haszonbér 1851 900 konv. frt. 1855 1100 konv. frt. 1864 1700 o. é. frt. 1866 2400 o. é. frt. 1 konvenciós forint = 1.05 osztrák értékű forint Összefoglalva a szórványos adatokat, jól nyomon követhető a bérlet összegének emelkedése, ami a korban általános tendencia volt.

44 Egyúttal a bérleti időszak hosszabbodása is nyilvánvaló (bár a korai szerződések pontos terminusait nem ismerhetjük, de biztos, hogy rövidebbek voltak, mint a 12 évre szóló 1866-os kontraktus). Miközben a tulajdonos, forgótőke híján erősen rá volt szorulva a külső befektetőre, láthatóan akadály nélkül tudta érvényesíteni igényeit a haszonbér összegének emelésében. Ugyanakkor a bérleti idő tartamának meghosszabbításával egyre közelebb kerültek egymáshoz földesúr és bérlő érdekei is. Szilvásy példája Tiszaeszláron pontosan jelzi, hogy a bérlő funkciója messze túlnőtt a napi gazdálkodásban rejlő feladatokon. Hosszabb távon nemcsak beépítette, hanem be is népesítette a külterületet. Tiszaeszláron, az 1852-es birtoktérképen (amikor egyébként még Sóstó, mint önálló dűlő nem létezett a kataszterben!) az 534 9/16 (1100 négyszögöles holddal) számolt birtokon még egyetlen tanyaépület, valamint egy csűr jelzi a Sós tó mellett a külterületi gazdálkodás központjának helyét. (1. térkép) 1870-ben viszont az immár önálló határrésszé vált Sóstó-dűlőben, az 1559. számú, házszám nélküli birtokrészleten 6 lakház mellett gazdasági épületek, az 1561. sz. birtokrészleten pedig újabb gazdasági épület és szárazmalom található. (2. térkép).

45 Hosszabb távon nyilván a fundus instructus értékének emelkedése is a bérleti díj emelkedése irányába hatott. Ami Sóstó benépesülését illeti, mivel a népszámlálások ekkoriban még a külterületi lakott helyeket külön nem regisztrálták, erről az egri egyházi schematizmusokból alkothatunk képet. Először 1855-ben bukkant fel, fél órányi gyalogjárásra az ófalusi plébániától Kállay Istvánnő allodiuma („Állód. Steph. Kallayano"), összesen 14 lakóval. 1856-tól egészen az 1880-as évekig már % órában adja meg a forrás a távolságot, de 1890-re ismét fél 44 SZABAD 1957. 412-426 p.; FÜR 1969. 277-295. p. 45 MOL S 79 225. téka. Tiszaeszlár kataszteri térképe, 1870. v.ö. S 79 758. cs. 126. Tiszaeszlár adóközség birtokrészleti jegyzőkönyve, 1870.