Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

A GYARAPODÁS ALAKVÁLTOZATAI - Kövér György: Keresztény bérlők Tiszaeszláron a jobbágyfelszabadítás után

esetre olly feltét alatt tegye azt, hogy azon egyed mindeneket vele közölve, egyetértőleg működjenek. Akkor én még nem tudtam, hogy ki fogja pereimet vezetni, mert az ügyvédválasztást is egészen Gyenére bíztam; és minthogy ő erre kegyedet kérte fel, épen ez által adta ön iránti bizalma és méltánylásának legvilágosabb jelit. Hogy ezen tényleg bebizonyított bizalma daczára ő még is, mint egy előleges körülményes közléseket kíván, ezt édes Ferenczy rosz néven nem veheti, mert erre ő magát a nekem adott szava által érzi kötelezetnek, olly időben adott szava által, mikor még azt sem tudtuk hogy Szabolcsban é, vagy tudj Isten hol fognak perünk [sic!] folytathatni."

21 Nem az ország különböző megyéiben fekvő Kállay-birtokok gazdálkodása most a témánk, azonban egy év - Ferenczy kezén átmenő - jövedelmeinek áttekintése mégis tanulságos lehet. A számadások induló évében, 1851 második felében, Ferenczy mintegy 2000 forintot juttatott el Kállayné kezeihez. Ennek nagyobbik része a Kállay család osztatlan közös birtokaiból járó illetőség volt. Ezek mellett 335 írt került ki az eszlári haszonbérből, mint az adóbefizetés levonása után fennmaradt rész. A bérlet összege egész évre 900 forintot tett ki, de a bérlőnek kellett fizetni a közköltségeket is, amit aztán beszámítottak. Az elszámolások alapján látható, hogy 1851-ben 90 ft 30 xr került földadó, 1 frt cselédházadó, 11 ft 6 xr pedig közköltség fejében levonásba. Az általunk nem ismert szerződés értelmében tett épületekre 1852 második felében 809.33 váltóforint (323 konv. ft.) értékű beruházást tudtak be.

22 1854-ben újabb költségek támadtak. Egyfelől az eszlári határban terpeszkedő Bazs tó lecsapolása, másfelől az országos kölcsön „önkéntes" jegyeztetése. Az első tétel kiadásainak zömét eddig szinte kizárólag Ónody Pál viselte (neki is fűződött hozzá leginkább érdeke), de 1853 végére elfogyott a türelme (s nyilván a pénze), s a kétharmad részben elkészült kiszárítás fedezetéül Kállay Istvánnétól 225 pft 4 xr-t követelt.

23 S bár Kállayné tudott az 1848 óta tervezett lecsapolásról, a költségigény váratlanul érte, s arra kérte Ferenczyt, hogy bérlőjénél, Szilvásynál érje el, hogy „a kérdéses summát az árendábúl anticipálandó helyettem letenné; de pedig erre nem volna képes, Ónodit kellene rábírni, hogy Szt. György utánig várakozással legyen..."

24 Az országos kölcsönnel kapcsolatban is szűk volt a tulajdonos mozgástere. „Én a nagy adó által annyiból nagyon nyomatva levén, hogy azt úgy kell fizetnem, mint tiszta jövedelmem utánit, holott pedig adósságokkal igen is túl terhelve vagyok /:mit ha kívántatik könnyen bebizonyíthatok:/, legjobb 21 SZSZBML XIV. 25. 2. d. Kállay Istvánné Ferenczy Lajoshoz. 1854. Nyár hó [július] 18. 22 SZSZBML XIV. 25. 3. d. Kállay Istvánné asszony ő nsga részére kezemhez vett jöved. 23 SZSZBML XIV. 25. 3. d. 1854. február 13. 24 SZSZBML XIV. 25. 2. d. 1854. Tavaszelő [március] 11.