Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

CSALÁDI STRATÉGIÁK, FELBOMLÓ KÖTELÉKEK - Nagy Sándor: Válások mérlegen - a házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a XIX. század második felében

kiegyenlítettsége után, 1896-tól folyamatos az ítélőtáblai leterheltség növekedése. A jelentősebb elmozdulások (ide értve Budapest súlyának látványos gyarapodását is) alighanem a válás intézményének katolikus állampolgárok előtti megnyitásával hozható összefüggésbe. Ugyanez más oldalról viszont a jellegzetesen „protestáns" törvényszéki területen élők válási kedvének alábbhagyását eredményezte: valószínűleg ennek tudható be a megelőzően a főváros válóperes aktivitásához mérhető ügyforgalommal bíró szolnoki vagy a kecskeméti törvényszék részesedésének csökkenése. Az ítélőtáblai ügyforgalom eme sajátos kimutatása kapcsán, mivel lehetőséget ad a fővárosi válási gyakoriságot illető korábbi becsléseink ellenőrzésére is, röviden még vissza kell térnünk az 1890-es évek első felének válási adataira. A törvényszékekről, így a Budapesti Királyi Törvényszékről 1896-ig különösebb fennakadás nélkül jöttek fel az elsőfokú ítélettel befejezett válóperek, s a közölt számokból óvatosan következtetni lehet azok rendszerint egy-két évvel korábbi megindításának gyakoriságára, továbbá a Kúria által a következő - általában - féléven belül jogerősen kimondott válások hozzávetőleges alakulására is. Eszerint 1891-1895 között a fővárosból felterjesztett válóperek kapcsán született mutatókönyvi bejegyzések száma csak csekély ingadozást jelez: a 284 (1891), 247 (1892), 281 (1893), 264 (1894), és 289 (1895) peres felek nevénél megejtett mutatókönyvi bejegyzés legalább évi 90-100, legfeljebb 120-130 ítélőtáblán felbukkanó válópert jelent. Ami a bontások számát illeti, a procedúra eme végső szakasza a legtöbb esetben puszta formalitásnak számított: a Kúriáig jutó válóperek döntő többségében 1895. október 1. előtt kimondták a válást. (Azt persze nem tudjuk, hogy mekkora volt az évente megjelenő válóperek között a különböző, anyagi és eljárásjogi kérdések miatt felterjesztett perek száma). Az ügyforgalom tekintetében természetesen csak a főváros-,,vidék", és nem a város-vidék megoszlását tudtuk megmutatni, hiszen nem állapítható meg, mekkora volt a vidék tényleges részesedése a nem Budapestről fellebbezett válóperekben. Ennek ellenére, pusztán ama tény nyomán, hogy a Budapesti Királyi ítélőtáblára felmenő válóperek harmada, illetve fele érkezett a fővárosi törvényszékről (és még valószínűleg sok más, vidéki város részesedése lehetett jelentős), elsietett lenne azt a közismert tételt hangoztatni, miszerint a válás, ahogy manapság, már akkor is egyértelműen urbánus jelenségnek számított. így a budapesti válások korabeli nagyságrendjét, „jelentőségét" kár lenne, az eddig elmondottak alapján, eltúlozni. A - példának okáért - szolnoki és a kecskeméti törvényszék korábbi komoly részesedése mellett, erre figyelmeztet az általunk közelebbről ismert erdélyi unitárius közösség példája (8. ábra).