Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

CSALÁDI STRATÉGIÁK, FELBOMLÓ KÖTELÉKEK - Nagy Sándor: Válások mérlegen - a házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a XIX. század második felében

egy-két válóper irattári száma erre utal - Budai Királyi Törvényszéken a házassági pereket a nagy polgári peres sorozatban tették le. Ennél fogva, s mert a korai időszakban - erre még a továbbiakban ki fogunk térni - nagyon kevés esetről van szó, felkutatásuk rendkívül nehéz. Ha tehát az utóbbi bíróságokon megtalált válópereket is ábrázolnánk valamilyen formában, az legfeljebb a fennmaradás szeszélyeit, illetőleg a kutatói szerencsét szemléltemé. Noha ezt leszámítva is sok a bizonytalansági tényező, mégis érdemes összevetni a fennmaradást az általunk rögtönzött válási statisztikával (2. ábra), amennyiben utóbbi emez alapján valamennyire korrigálható. A fennmaradást ábrázoló diagram persze nem tünteti fel a visszaállított Budai Városi Törvényszék fellelt válópereit (1862-ből 1,1864-ből 1,1867-ből 1,1868-ból 8, 1869- ből 2, 1871-ből 1). Illetőleg ami még nagyobb probléma: az 1872-1875 között működő Budai Királyi Törvényszékről, amelynek iratanyaga gyakorlatilag teljesen elpusztult, csak véletlenül, egy-két válóper őrződött meg. Az 1870- es évek válóperes aktivitásának, válásainak felmérését ráadásul a Pesti és Budapesti Királyi Törvényszéken iktatott válóperek két évfolyamának (1874,1876) teljes hiánya is megnehezíti. Ennek figyelembe vételével a válások számát az 1870-es években valószínűleg jóval magasabbra kell becsülnünk a 2. ábráról leolvasható számoknál. Ha csak az 1874-ben és 1876-ban indított, megsemmisült házassági bontóperek egy-két évvel későbbi befejezését vesszük figyelembe, azok 1875-1878 között évenként vélhetően mintegy 5-10 válással nőnének, még határozottabbá téve a válások 1870-es évekbeli egyenletes növekedését mutató tendenciát. Az egyenletesen jónak mondható fennmaradás nyomán ugyanakkor megnyugtatónak tűnnek válási statisztikánk 1879-1890 közötti adatai. Az 1890-es évek első felében viszont ismételten zavart okoz az 1891-ben kezdeményezett bontóperek iratainak hiánya (mindössze egyetlen per anyaga maradt fenn), valamint az 1894-es év szembeötlően foghíjas volta (ennél a keresetek beadásának időpontjából megállapítható, hogy zömmel csak az év első felében indított perek őrződtek meg). Ezúttal tehát főként az 1892-1893-as, illetve az 1895-ös válási adatok szorulnak erőteljes korrekcióra, ami a 2. ábrán tükröződő „hullámmozgás" helyett bizonyára egy 1891-1895 közötti nagyjából egyenletes növekedést eredményezne. Ezzel azonban korántsem értünk a dolog végére, hiszen - mint arról már szó esett - budapesti válásokat nem kizárólag a Budapesti Királyi Törvényszék mondott ki. Ugyan házassági köteléket szentszékek nem bonthattak fel, de nagyon fontos lenne tudni - különös tekintettel az 1868:XLVIII. és az 1894:XXXI. tc. hatásának kitapintására - hogyan alakult az ágytól-asztaltól való elválasztások száma, amelyeket a főváros vonatkozásában döntően az Esztergomi Érseki Szentszék ítélt meg. Azonban: az Esztergomi Prímási Levéltárban a szentszéki perek nem kutathatók. Az elvégzendő feladatok közé