Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

CSALÁDI STRATÉGIÁK, FELBOMLÓ KÖTELÉKEK - Nagy Sándor: Válások mérlegen - a házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a XIX. század második felében

Ezeket az eseteket voltaképpen nem tekinthetnénk válásnak, hiszen a feltételes állami ítéletek végrehajtását semmi nem biztosította. Az ezt illető formula azonban az 1870-es évek elején mindinkább definitívvé vált: a törvényszékek immár kimondták á"válást, azaz kötelezték a zsidó házastársakat a válólevél átadására-átvételére. Ezzel azonban az állami bíróságok továbbra is úgy bontottak fel házasságokat, hogy nem tudták garantálni a válás joghatályát: hiába kötelezték ugyanis a pereskedő férjeket és feleségeket a válólevél átadás-átvételére, azt nem voltak képesek kikényszeríteni, s ameddig a rituális válás végbe nem ment, azok - nem lévén polgári házasság - nem köthettek új házasságot. Az állami ellenőrzési szándék ráadásul nem pusztán ellentmondásos válóperes gyakorlatot eredményezett, hanem gyakran az érintettek ellenállásába ütközött: számos zsidó pár egyszerűen nem járult az illetékes királyi törvényszékek színe elé, hanem csupán a rituális válólevél átadása-átvétele által vetett véget a házasságnak. Hogy valójában hányan folyamodtak a válás eme illegális, ugyanakkor adott esetben hatékony és költségkímélő módozatához, még megbecsülni sem tudjuk. Ama tényből, hogy az illetékes minisztérium annak idején szükségesnek látta rendeletben felhívni a figyelmet a törvényellenesen kieszközölt zsidó válásokra, arra következtethetünk, hogy korántsem szórványos esetekről lehetett szó.

12 Igazából tehát az lenne meglepő, ha a XIX. századi budapesti (pest-budai) válásokat illetően korrekt korabeli válási statisztika készült volna. Az a folyamat, amit a válás szekularizációjaként szokás emlegetni, Magyarország esetében túlságosan elhúzódott ahhoz, hogy a jelenséget - hiába lett volna arra igény, és hiába állt készen alkalmas statisztikai apparátus - megfelelő módon számba lehessen venni. A házasságok kötése és bontása feletti állami ellenőrzés csak a Házassági Törvény nyomán, a XX. század folyamán szilárdult meg. Az elmondottak persze kétséges színben tüntetik fel a XIX. századi budapesti válások felmérésére irányuló jelen vállalkozásunkat is. Nem tudunk más mentséget felhozni, mint hogy mindvégig tisztában leszünk saját korlátainkkal: nem lévén más választásunk, csupán a regisztrált válásokat fogjuk számba venni. A továbbiakban a szóba jöhető bírói fórumok fennmaradt, hozzáférhető válóperes iratanyagát vesszük szemügyre, illetve annak alapján próbáljuk a korabeli bontóperek és válások nagyságrendjét megbecsülni, s a kitapintható tendenciákat felvázolni. 12

17619/1878. VKM-rendelet „izraelita házastársak között némely rabbi által könnyelmű módon keresztülvitt elválások megakadályozása tárgyában". MRT1878,774-783. p.