Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

CSALÁDI STRATÉGIÁK, FELBOMLÓ KÖTELÉKEK - Nagy Sándor: Válások mérlegen - a házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a XIX. század második felében

vény szék ténylegesen nem-budapesti lakosok házasságát bontotta fel, amennyiben azok annak idején a fővárosban laktak utoljára együtt, vala­mint az is, hogy budapesti lakosok végelválását más törvényszék mondta ki, ha azok valaha nem a fővárosban éltek közös háztartásban. Itt külön fel kell hívni még a figyelmet ama tényre, hogy a Budapesti Ki­rályi Törvényszék területi illetékessége 1900. január l-ig nem csupán a fővá­rosra, hanem az V. kerületi járásbírósághoz csatolt Újpestre is kiterjedt (az 1900-tól működő újpesti járásbíróságot aztán a Pestvidéki Királyi Törvény­szék területéhez sorolták). 7 Ugyanígy, az 1872-1875 között működő Budai Királyi Törvényszék alá tartozott Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye egy része, a szentendrei, és óbudai járásbíróságok teljes, illetve részleges területe (ám ezek 1876-tól, a Budapesti Királyi Törvényszék létrehozásával, ugyancsak a Pestvidéki Királyi Törvényszékhez kerültek.) 8 Ez utóbbi momentumnak, minthogy a budai törvényszéki anyag gyakorlatilag teljesen elpusztult, nincs gyakorlati jelentősége. Újpesti lakosok azonban - mindenekelőtt a he­lyi zsidó hitközség tagjai - 1872-1900 között számos esetben felbukkannak házassági bontóperekben. Végezetül külön csoportot alkotnak azok a fővárosi férjek és feleségek, akik - a XIX. század vége felé egyre többen lettek - kifejezetten megkerülni szándékoztak a Budapesti Királyi Törvényszéket, és a könnyű válás remé­nyében a távoli Erdélyben, Kolozsváron próbáltak szerencsét. (Ezt nevezték a kortársak, a rendszerint megcélzott gyors újraházasodás miatt, „kolozsvá­ri" vagy „erdélyi házasságnak".) Az idézett törvényi hely ugyanis, bár a szabályozás nem volt teljesen egyértelmű, nem vonatkozott az unitárius há­zastársakra, akiknek válóperei a szűkebb értelemben vett Magyarország tel­jes területén a Kolozs-Doboka-köri Alpapi Törvényszékhez tartoztak. Az il­letékességi szabályt azok a református hívek is könnyűszerrel kijátszhattak, akik hajlandóak voltak feladni budapesti illetőségüket: ha a Királyhágón túl szereztek községi illetőséget, válóperükkel a megfelelő erdélyi egyházi tör­vényszékhez fordulhattak. Az így kieszközölt válások, noha ténylegesen budapesti lakosokról, budapesti válásokról beszélhetünk, soha nem kerül­tek a válási statisztikát összeállítók látókörébe. De nem tarthatjuk magától értetődőnek a vizsgált tárgyat akkor sem, ha eltekintünk a jelzett nehézségektől. Válás alatt természetesen a házassági kötelék felbontása értendő, a legális aktus azonban a XIX. század második 7 Erről a 41.969/1899. IM-rendelet intézkedett. MRT, 1899,194. p. 8 Az 1872-es területi beosztásra: Az első folyamodásu királyi törvényszékek és járás­bíróságok területköreinek kimutatása. A Rendeletek Tára pótfüzete. Pest, 1872. 2­4. p. - a Budai Királyi Törvényszék területének megosztására: 2722/1875. IM-ren­delet. MRT 1875. 216-220. p.

Next

/
Thumbnails
Contents