Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Ajánló sorok az Olvasóhoz

AJÁNLÓ SOROK AZ OLVASÓHOZ 2006-ban, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján mintegy hatvan tudományos konferenciát tartottak Magyarországon - a nem konferencia-formában zajló emlékülések száma valószínűleg ennél is jóval több. Az évforduló tudományosként meghirdetett tanácskozásainak egy része elsősorban protokolláns-megemlékező funkciót töltött be, s nem szolgált érdemi tudományos eszmecserére. A rendezvények többsége iránt szerény érdeklődés nyilvánult meg többnyire az akadémiai közösség szűk köre volt jelen. A valóban tudományos rendezvényeken háttérbe szorult (bár nem tűnt el) a hagyományos politikatörténeti, pozitivista megközelítés, az emlékező alkalmakat viszont a nemes szándékú, ám mégis egyszerű, kronologikus eseményfelidézés uralta. Az átlagból azon konferenciák tűntek ki, amelyek nem általában 1956 történetéről szóltak, hanem valamilyen specifikus tárgyat, megközelítési módot, sajátos forráscsoportot illetve történeti problémát állítottak középpontba. Mérvadó értékelések szerint a hazai konferenciák közül szakmai szempontból a Nógrád Megyei Levéltár Megtorlások a XX. századi Magyarországon című háromnapos rendezvénye volt az egyik legjelentősebb. Ellentétben a szorosan a forradalom eseményeire, előzményeire és közvetlen utóéletére összpontosító rendezvényekkel, a salgótarjáni sortűz félszázados évfordulójára időzített tanácskozás a politikai megtorlás jelenségét és problémáit vizsgálta - a magyar 20. század csaknem teljes történetében. Foglalkozott az 1919-es vörös- és fehérterrorral, az 1945 után a háborús és népellenes bűnökért történő megtorlással, a kommunista hatalomátvételt kísérő terrorhullámmal, s természetesen kiemelten a forradalom utáni megtorlással. A következetes és átgondolt koncepciónak külön érdeme, hogy gondot fordított a kérdés elméleti aspektusaira, valamint jelezte nemzetközi dimenzióit is. A szervezők ehhez a hazai történészszakma középnemzedékének és fiatal generációjának legjobbjai közül nyertek meg jó néhányat. Az előadásokat a szerzők részletesen adatolt, elsődleges forrásokon alapuló, elemző tanulmányokká dolgozták át. A belőlük szerkesztett kötet a probléma tematikai és kronológiai csomópontjai köré szervezi az egyes szövegeket, a jó áttekinthetőséget szolgálva. A Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai címet viselő fejezetben az első világháborút követő politikai terroroktól az újabb világégés során a zsidóság elpusztítására törekvő, a magyarságot érintő, majd a vesztes németeket kollektíven büntető erőszakon át az 1956-os forradalmat sárba tipró megfélemlítő-megtorló gépezet jellegéről szóló nyolc tanulmány kapott helyet. A konferencia szervezői és a kötet szerkesztői önálló teret szenteltek a katonákat célzó hatalmi erőszaknak: a Katonahalál - Leszámolás a fegyveres