Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Baráth Madgolna: Az SZKP megbízottjainak magyarországi tevékenysége a szovjet katonai beavatkozást követően

sével és politikai nyomása alatt hogyan alakult ki az ellenforradalom-koncepció, s milyen változásokon ment keresztül a „négy ok". Amikor december l-jén este Kádár felkereste a szovjet politikusokat, hogy a másnap kezdődő központi bizottsági ülés előtt megvitassa velük tervezett beszámolójának legfontosabb kérdéseit, az 1956. október 23-án kezdődött eseményeket még a korábbi vezetés hibáival szembeni jogos elégedetlenség megnyilvánulásaként értelmezte. A forradalom kirobbanásának fő okai között ennek értelmében első helyen Rákosi és Gerő bűnös politikája, másodikként pedig a párton belüli vitáknak az utcára történő kivitele szerepelt (Nagy Imre nevének említése nélkül). Harmadik és negyedik okként a belső, illetve külföldi ellenforradalmi központok létrehozását nevezte meg.

23 Az SZKP képviselői kitartóan arról igyekeztek meggyőzni Kádárt, hogy a magyar eseményeket „határozottabban és világosabban ellenforradalomként kell értékelni". Kádár ugyan próbálkozott még a forradalom eseményeinek periodizálásával, Malenkovék azonban azt hangsúlyozták, hogy „a magyarországi felkelés valamennyi szakasza, az események kezdetétől fogva nem nemzeti forradalmi, hanem ellenforradalmi jellegű volt". Kádár beszámolójának főbb téziseit december 3-án a magyar vezető kérésére még egyszer megvitatták. Amint azt a beszélgetésről készített feljegyzés megállapította, Kádár a szovjet politikusok érvelésének hatására módosította eredeti véleményét.

24 1956. december elejére már látszottak a rendszer fokozatos stabilizálódásának első eredményei. Habár a politikai helyzet továbbra is feszült volt, az SZKP KB tagjainak közvetlen jelenlétére (és „ellenőrzésére") már nem volt szükség; december elején mind Szeröv, mind a november közepén Budapestre érkezett pártmegbízottak elhagyták Magyarországot. Helyüket alacsonyabb rangú szovjet pártfunkcionáriusok és gazdasági szakemberek vették át. Az SZKP KB 1956. december 14-én arról határozott, hogy teljesíti a magyar kormány kérését, és szovjet szénbányászati, valamint gazdasági és pénzügyi szakembereket küld Magyarországra. Ugyanekkor született döntés arról is, hogy a Déli Hadseregcsoport parancsnokának kérésére - és tekintettel a magyarországi politikai helyzetre - két-három hónapos időtartamra Magyarországra vezényelnek a katonai parancsnokok gazdasági és politikai helyetteseiként negyven-ötven pártfunkcionáriust, akik majd gyakorlati segítséget nyújtanak a helyi hatalmi szerveknek és a társadalmi szervezeteknek.

25 A 23 Malenkov, Szuszlov és Arisztov feljegyzése a Kádár Jánossal 1956. december l-jén folytatott beszélgetésükről. GECSÉNYI Lajos - MÁTHÉ Gábor - BARÁTH Magdolna (szerk.): Sub Clausula 1956. Budapest, 2006, 732-735. p. 24 Uo. 736-738. p. 25 GÁL Éva - HEGEDŰS B. András - LITVÁN György - RAINER M. János (szerk.): A „Jelcindosszié". Szovjet dokumentumok 1956-ról. Budapest, 1993,145. p.