Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Baráth Madgolna: Az SZKP megbízottjainak magyarországi tevékenysége a szovjet katonai beavatkozást követően

pontjuk, hogy „nem kell az amúgy is rossz hangulatban lévő népet ingerelni". November elején többször felvetették a szovjet képviselők előtt a represszió méreteinek csökkentését, s ismételten kérték, hogy vessenek véget a megyékben foganatosított tömeges letartóztatásoknak.

11 Szeröv szilárd álláspontja ezzel szemben az volt, hogy „a reakciósoknak tett legkisebb engedmény is újabb követeléseket és fenyegetést von maga után", s a magyar vezetést az „ellenség" irányában túlzott liberalizmussal vádolta meg. Ezzel indokolta Hruscsovnak küldött november 9-ei táviratában azt a döntését is, hogy utasítást adott a különleges egységeknek a letartóztatottak mielőbbi Szovjetunióba történő szállítására. Az akció Kádárék és a közvélemény erőteljes tiltakozását váltotta ki, aminek „eredményeképpen" intézkedéseket tettek a fokozottabb konspirációra a letartóztatottak szovjet területre történő átszállításakor.

12 A határozott fellépés így sem volt teljesen hiábavaló. A letartóztatottak egy része már november folyamán visszatért Magyarországra, s néhányan közülük szabadlábra is kerültek. Ugyanakkor Szeröv november 26-ai adatai szerint a szovjet állambiztonsági szervek által letartóztatott 1473 személyből 768 fő még mindig Ungváron volt. A Kádár-kormány eredményesen járt közben néhány, a szovjetek által letartóztatott magyar politikus (mint például Nagy Tamás, Földvári Rudolf és Erdei Ferenc) szabadon bocsátása érdekében is.

13 Nem lehet azonban elhallgatni azt a tényt, hogy a szovjet állambiztonsági szervek beavatkozására néhány esetben kifejezetten a magyar fél kérésére került sor. Szorosan együttműködtek a fegyveres erők miniszterével Szeröv munkatársai a jugoszláv nagykövetséget elhagyó Nagy Imre és társai elrablásának előkészítésében és lebonyolításában is.

14 November végén, elutazása előtt, Szeröv megelégedettséggel konstatálhatta, hogy „komoly kormányellenes jelenségek már nincsenek az országban". Mindez persze nem jelentette azt, hogy a szovjet állambiztonsági szakemberek munkájára a továbbiakban már nem volt szükség. A KGB vezetője a magyar állambiztonsági szervek jobb szervezése érdekében különböző dokumentumokat készített Kádár számára. Az átadott anyag tartalmazta többek között az állambiztonsági szervek szervezeti felépítésére vonatkozó javaslatot (kisszámú rendes és nagy létszámú titkos állománnyal), valamint a rendőrség akkori vezetője, Pőcze Tibor belügyminiszter-helyettes lejáratását célzó kompromittáló adatokat. Szeröv azt is indítványozta, hogy az operatív munka megszervezésére hozzanak létre KGB-tanácsadói apparátust huszonhét fővel, amelyből tizennyolcan az állambiztonsági szerveknél, öten a rendőrségnél, négyen pedig a speciális technikával foglalkou Uo. 12 Hiányzó lapok... i. m. 152. p. 13 Lásd erre: uo. 151., 162. p., valamint Szovjetszkij Szojuz... i. m. 714. p. 14 Lásd Malenkov, Szuszlov és Arisztov 1956. november 22-ei jelentését az SZKP KB-nak. Hiányzó lapok... i. m. 165. p.