Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Varga Zsuzsanna: „Kényszeríteni kell a parasztot..." (Hatalom és agrártársadalom az 1950-es években)

1949-hez képest 1952-re több mint háromszorosára nőtt.

6 Mindemellett a parasztság is megszenvedte a terv- és békekölcsön-jegyzési kampányokat. A paraszti gazdálkodásba való állami beavatkozás eddig említett eszközeit azonban nem csak gazdasági szempontok vezérelték. A készletgyűjtés, a drasztikus jövedelem-elvonás, a piac korlátozása mellett jól szolgálták az MDP parasztpolitikáját is. A párt annak függvényében terhelte a parasztság különböző csoportjait, hogy azok miképpen viszonyultak a közös gazdálkodáshoz. A beszolgáltatási és adóterheket tehát birtokkategóriánként progresszíven vetették ki, s ennek révén az egy katasztrális holdra eső teher a kisbirtokosok irányából a középparasztokon át a gazdagparasztokig nőtt. Legkorábban és legintenzívebben a „kuláknak" nevezett módos paraszti rétegeket vették célba, azzal az indoklással, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, azaz a kollektivizálásnak szerves részét képezi a „kulákságnak", mint az utolsó és legszámosabb kizsákmányoló osztálynak a felszámolása. Valójában arról volt szó, hogy ezek a módos gazdák részben vagyoni függetlenségük, eredményességük és a földhöz való elementáris ragaszkodásuk, részben a falusi népesség más csoportjaira gyakorolt befolyásuk révén a téeszesítéssel (valójában kolhozosítással) szemben a legerősebb ellenállást tanúsították. E réteg gazdasági korlátozása hamarosan rendeletek sorában öltött testet. Először a termőföldet vették célba. Az MDP 1948. július 13-ai ülésén egyértelművé tették a követendő irányelvet: „A földbérleti kérdés jelenlegi rendezésénél a döntő szempont a kulák elszigetelésének, gazdasági és politikai befolyása szűkítésének előmozdítása. Minden egyéb szempontot, így a termelés megszervezésének szempontját is alá kell rendelni ennek a célnak."

7 Elvették nagyobb földbérleteiket és megtiltották számukra a föld szabad adásvételét. 40 holdban maximálták a „kulákság" saját és bérelt birtokainak felső határát; az e fölötti területek a földbérlő-, majd termelőszövetkezetekhez kerültek. 1948-ban állami ellenőrzés alá vonták a gazdagparaszti ingatlanok adásvételét is.

8 Ilyen módon akarták megakadályozni, hogy a kulák földje eladásával alacsonyabb adó- és beszolgáltatási kategóriába kerüljön. Ezután a birtokát csak úgy tudta csökkentem, ha földjei egy részét ingyen felajánlotta az államnak. Hamarosan megkezdődött a munkaeszközeik (főleg a traktorok, cséplőgépek) kisajátításának folyamata is.

9 Az indoklás Gerő Ernő megfogalmazásá6 Lásd PETŐ Iván - SZAKÁCS Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története, 1945-1985.1. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka, 1945-1968. Budapest, 1985,183-184. p. 7 MOL M-KS 276. f. 53. cs. 2. ő. e. legyzőkönyv a Politikai Bizottság 1948. július 13-ai üléséről. 4. napirendi pont: Az agránummal kapcsolatos javaslatok. Előadó: Donáth Ferenc. 8 Lásd: 8990/1948. kormányrendelet a mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmának korlátozása tárgyában. Magyar Közlöny, 1948. augusztus 28., 1875. p.; 9000/1948. kormányrendelet a mezőgazdasági ingatlanok haszonbérletéről. Magyar Közlöny, 1948. augusztus 29., 1923-1925. p. 9 A magántulajdonú erő- és munkagépek kisajátítására ürügyet adhatott, ha például a tulajdonos a rendeletekben előírt szántási kötelezettségének nem tett eleget, nem hozta mű-