Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Tóth Ágnes: A németek internálása a Dunántúlon, 1945-1946

szabályai nem tudták, és vélhetően nem is akarták megszüntetni. Erre utal a magyar államrendőrség vidéki kapitányságának 1945 végén kiadott, szigorúan bizalmas utasítása is, amely előbb részletesen ismerteti ugyan a németek internálásával kapcsolatos jogi lehetőségeket, ezt követően azonban azzal vádolja meg a rendőrség helyi szervezeteit, hogy azok a fasiszta németek javára részrehajlóak, mert a telepesekkel szemben, akik „többnyire vagyontalanok és anyagi javakban szűkölködnek", a németek érdekeit védik. Pedig az „államhatalom közegeinek - szögezi le az utasítás - mindenkor inkább a gyengébb fél segítésére kell állaniok". Éppen ezért a németséggel szemben pozitív részrehajlással vádolható rendőrök ellen szigorú büntetést helyez kilátásba.

8 Internálótáborok a Dunántúlon A német nemzetiségű lakosok tömeges internálására a Dunántúlon is először a földreform végrehajtásával szoros összefüggésben került sor, holott erre a telepítést végrehajtóknak - 1945 júniusáig, a 138.000/1945. BM számú rendelet kiadásáig, illetve július 1-jéig, a járási nemzethűségi igazolóbizottságok felállításáig - semmilyen jogszabályi felhatalmazásuk nem volt. Tolna megye községeiben március végére, április elejére alakultak meg a községi földigénylő bizottságok. A bizonytalanság hatására a sváb községekben nem, vagy csak nagyon kevés földigénylő jelentkezett. így sok helyütt a földosztó bizottságok sem alakultak meg. A földigénylők jelentős része idegenkedett attól, hogy az általa ismert személyektől elvett területekre jelentse be igényét. Erre utal, hogy a földért jelentkezők száma ott volt magasabb, ahol a birtok gazdája nem helyben lakott, így őt az igénylők személyesen nem ismerték. Ekkor azonban már nagy számban tartózkodtak a megyében a bácskai telepeiket elhagyó és ismét menekülésre kényszerülő bukovinai székelyek is. Az ő letelepítésükre a megye kommunista főispánja március 31-én tett javaslatot.

9 Ez az elképzelés találkozott Kerék Mihálynak, az Országos Földhivatal ügyvezető igazgatójának terveivel is, aki 1945. április 17-én a Tolna Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz a következő levelet írta: „A Bukovinából hazatelepített székelyek, mintegy 3800 család (mintegy 14 000 lélek), a bácskai telepek elhagyása után a Dunántúl különböző részein szétszórva, ideiglenesen helyezkedtek el. Ezeknek... lehetőleg zárt egységben, soron kívül való azonnali letelepítését a Tanács szükségesnek látja, és a letelepítésükre az eddig megszerzett hiányos adatok alapján is legalkalmasabbnak találja a Tolna vármegyei Völgységi járásnak a sváblakta községeit, valamint az ezzel esetleg szomszédos területeken lévő sváb nemzetiségű községe8 BAZML XXIV. 12. 869/1946. 9 Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (TMÖL), Tolna vármegye főispánjának iratai (XXI. 1. a), 63/1945.