Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Ö. Kovács József: Az erőszak történelmi tapasztalatai a politikai diktatúrában

olyan elemek, amelyek bizonyos szabályszerűségeket mutatnak. Az első az igazolási törekvés, ami egy átfogó, globális érvényű ideológiát és egy távoli célt, utópiát kínál, a kormnunista program esetében az „új ember" társadalmát.

18 A második elem egy ellenségképtől való - tegyük hozzá, tömeges kondicionált függést jelent, ami természetéből fakadóan érzelmileg rendkívüli módon telített.

19 A faji vagy osztályalapon kijelölt és diabolizált ellenséget rnint életveszélyes, fenyegető tényezőt állítják színpadra. A harmadik, a politikai diktatúrák történelmi példái szerint nélkülözhetetlennek bizonyuló pillér egy működőképes közigazgatási apparátus, ami a napi aprómunkát elvégzi. Végül/ az eredeti tömeges mobilizációs célból kiindulva, szükséges a társadalom jelentős részének a bevonása az apparátusba, legyenek ezek a személyek titkos ügynökök vagy rendszeres és alkalmi feljelentők.

20 Az ismertetett, figyelemre méltó tézishez annyit mindenképpen hozzáfűznénk, hogy a modern diktatúra kialakításának első lépéseit rendszerint a nyelvi térben teszik meg, amikor a szavakat nem eredeti jelentésüknek megfelelően használják, vagy a jelentéseket összekeverik.

21 Különösképpen az állami erőszak bevezető fázisa kezdődik az „áldozat identitásának feloldásával", amit elsősorban szavakkal lehet elérni, vagyis a nyelv lehetséges manipulációjával. Például Sztálin elhíresült mondása szerint a nyelv nem puszta kommunikációs eszköz, hanem fegyver.

22 A nyelv meghamisítását „követi" a gondolkodás megváltozása, így lesz a háborúból béke, a rabszolgaságból szabadság, a gyilkosságból terápia.

23 A történész számára ezeknek a kérdéseknek a tisztázása a történeti források nyelvhasználatának, a hivatalos és a közbeszédformáknak mintegy megfejtése, dekódolása szempontjából kiemelkedően fontos előfeltétel. A modern diktatúrák korának egyik sajátossága éppen az, hogy a kommunikáció rendkívüli módon instrumentálissá és színpadiassá válik.

24 Ha 18 Az „új ember" programmal foglalkoztunk: Ö. KOVÁCS József: A sztálinizmus „új embere" az NDK-ban. Kézirat a Szocialista realizmus című 2006-os miskolci konferencia előadásából; Boris GROYS - Michael HAGEMEISTER et al.: Die Neue Menschheit. Biopolitische Utopien in Russland zu Beginn des 20. Jahrhunderts. (Aus dem Russischen.) Frankfurt am Main, 2005; Helmut JENKINS: Sozialutopien - barbarische Glücksverheissungen? Zur Geistesgeschichte der Idee von der vollkommenen Gesellschaß. Berlin, 1992, VIII-IX., 392399. p.; Derek MÜLLER: Der Topos des neuen Menschen in der russischen und sowjetischen Geistesgeschichte. Bern, 1998, 9-11., 118., 246. p. 19 Lásd SZABÓ Márton (szerk.): Az ellenség neve. Budapest, 1998. 20 Philippe BURRIN: Totalitäre Gewalt als historische Möglichkeit. 184-185. p. In: MAIER i. m. 183-201. p. 21 Murray EDELMAN: Politikai ellenségképek konstruálása. 98-99. p. In: SZABÓ i. m. 88-123. p.; BALÁZS Zoltán: A politikai közösség. Budapest, 2003,11-12. p. 22 Harry HODGKINSON: The Language ofCommunism. New York, 1954, V. p. 23 Yves TERNON: Verbrecherische Staat. Völkermord im 20. Jahrhundert. Aus dem Französischen von Cornelia Langendorf. Hamburg, 1996, 78-80. p. 24 Reinhart KOSELLECK: Ellenségfogalmak. 20-22. p. In: SZABÓ i. m. 12-23. p.