Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben

Kárpátaljához hasonlóan a Felső-Bodrogközben és az Ung-vidéken végrehajtott deportálások célja is kettős volt. A deportálások egyrészt azt a célt szolgálták, hogy a szovjet gazdaság számára minél több kényszermunkás álljon rendelkezésre. Másrészt viszont a tömeges elhurcolások a magyarság gyengítését is célozták. A kényszermunkás-gyűjtő akciók jól illeszkedtek a csehszlovák tervekhez is, mivel a magyar etnikum felszámolásában a londoni emigráns kormány, a moszkvai kommunisták és az irányításukkal működő szlovákiai partizánmozgalom egyaránt számított a szovjet csapatok segítségére. A hozzáférhető források nem beszélnek arról, hogy Sztálin mikor adott ki konkrét utasítást az elfoglalt területeken élő, munkaképes korban lévő német nemzetiségűek elhurcolására. Lavrentyij Berija belügyi népbiztos Sztálinnak írott, 1944. november 24-ei jelentésében már az előkészületek megkezdéséről számol be. A II., III., IV. Ukrán Frontokhoz küldött NKVD-s tisztek eddigre már felmérték, hogy mely területről nagyjából hány személyt lehet elszállítani. Berija eredetileg csak férfi munkaerővel számolt. Az Állami Honvédelmi Bizottság 1944. december 16-án kiadott, a deportálás megkezdését elrendelő 7161. számú határozatában azonban már a nők elszállítása is szerepel. Az 1989 óta több munkában idézett, hírhedt dokumentum kimondja, hogy „A Románia, Jugoszlávia, Magyarország, Bulgária és Csehszlovákia területén tartózkodó valamennyi 17 és 45 év közötti munkaképes német férfit, valamint 18 és 30 év közötti munkaképes német nőt internálni kell, és a későbbiekben szo\getunióbeli munkára kell szállítani. A német és magyar állampolgárságú németek, valamint a romániai, jugoszláviai, bulgáriai és csehszlovákiai német állampolgárok szintén internálandók.. ,"

26 A II. Ukrán Front által megszállva tartott területen az első szakasz 1944. december 28-tól 1945. január 15-ig tartott. Tizenegy gyűjtőtábort jelöltek ki, és tizenegy NKVD-s egység vett részt az emberek lefogásában. A tizenegy gyűjtőtáborból három - Érmindszent, Nagykároly és Szatmárnémeti Észak-Erdély területén volt. Németek koncentrálására felállított gyűjtőtábor működött továbbá Balmazújvárosban, Kompolton, Fegyverneken, Mezőberényben, Gyulán, Eleken és Ceglédbercelen. Az összegyűjtés második szakasza január 15-én kezdődött és a hónap végéig tartott. A III. Ukrán Front által ellenőrzött dunántúli részen 1944. december végén indult meg a németek „mozgósítása". Az akció január 14-ig zajlott. A magyarországi „németek" elhurcolása hét megyére koncentrálódott. Súlyosan érintette Békés vármegyét, valamint Szatmár vármegye magyarországi és partiumi részét. A németség elleni akció ürügyén sok embert vittek el Zemplénből, elsősorban Hegyaljáról, Bodrogközből és a Taktaközből. Pest vármegye északi részének 26 Pavel POLIAN: Against Their Will. The History and Geography of Forced Migrations in the USSR. Budapest - New York, 2004,250-252. p.