Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Vörös - fehér - zöld - vörös. A megtorlások alakváltásai - Stark Tamás: „Malenkij robot". Magyar állampolgárok elhurcolása a Szovjetunióba 1944-1945-ben

közötti férfi kétnapi élelemmel és két rend fehérneművel főbelövés terhe mellett haladéktalanul jelentkezzen. A fennmaradt névjegyzékek szerint Viszákról 73, Felsőmarócról 110, Iváncról 116 személyt vittek a jánosházi gyűjtőtáborba.

19 Ugyanezekben a napokban Őrimagyarósdról 28, Kisrákosról 57 személyt hurcoltak el. A Marcali járásban jóval az európai háború befejezése után rendelték el a katonaviseltek „mozgósítását". A kaposvári Baross laktanyában kialakított gyűjtőtáborba 650 férfit meneteltettek. Vas megyében a civilek összegyűjtése még májusban is tartott. A Somogy megyei Barcsi járásban május 30-án gyűjtötték össze és vitték el a férfiakat.

20 Kárpátalja területére a szovjet csapatok nehéz harcok árán jutottak be. Magyarország jelenlegi területén a szovjet megszálló hatóságok nem verték szét a régi közigazgatást, sőt a harci tevékenység ellenére igyekeztek fenntartani a közélet folyamatosságának a látszatát. A Kárpátalján viszont a megszállás az első pillanattól kezdve kendőzetlen szovjet uralmat jelentett. Az NKVD (Narodnij Komisszariat Vnutrennüh Gyei, Belügyi Népbiztosság) osztagai feloszlatták a városok és falvak elöljáróságait, és a települések irányítását „népbizottságokra" bízták. A valódi döntéseket azonban nem ezek a szervek, hanem a mögöttük lévő helyi parancsnokságok vagy a pártvezetők, komisszárok hozták meg. A közigazgatás és a közélet szigorú kézbentartására azért volt szükség, mert csak így lehetett megrendezni, hogy ezt az országrészt, amit Moszkvából nézve „kárpátontúli" területnek neveztek, formálisan a „nép kérésére" csatolják a Szovjetunióhoz. Az eseményeket alakító katonai és politikai vezetőknek igyekezniük kellett a szovjet közigazgatás megszervezésével, mert megjelent a térségben a rivális csehszlovák fél is. A kárpátaljai magyarság nem foglalt állást a csehszlovák-szovjet vitában, nem is volt módja véleményt nyilvánítani. A magyarság érdekeit senki sem képviselte a népbizottságok egyesülést kimondó, november 26-ai kongresszusán. A magyarságot kollektív büntetés sújtotta. 1944. november 13-án, azon a napon, amikor Munkácson megalakult a Kárpátontúli Ukrajna Kommunista Pártja, a PV. Ukrán Front Katonai Tanácsa rendeletet adott ki a magyar férfiak elhurcolásáról.

21 A 0036-os számot viselő ren19 HL, Külügyminisztérium, hadifogolyosztály iratai. 20 Uo. 30.102/1945. A Marcali járásban lezajlott eseményekről lásd még: FÜZES Miklós: Háborús utóhatások Somogyban. In: SZABÓ Péter - SZILI Ferenc (szerk.): Somogy megye a II. világháborúban. Kaposvár, 1993,141. p. 21 Nincs megbízható információ arról, hogy a Népi Tanács tudott-e a deportálásokról, illetve részt vett-e lebonyolításukban. „Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemelnek a KGB megyei főosztálya egyik munkatársának a szavai, aki azt állította, hogy annak idején lehetősége volt megismerkedni egy 1944. november 11-i dokumentummal, amelyben a »kárpátaljai nép bizalmát nem élvező személyek ideiglenes izolálásáról« volt szó, és a rendeletet maga Ivan Turjanica írta alá" - írja Dupka György. Lásd DUPKA György - Alekszej KORSZUN: A „Malenykij Robot" dokumentumokban. Ungvár - Budapest, 1997,31. p.