Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Kovács Csaba: Sorsok és emlékezetek. A második világháborús megtorlások délvidéki magyarok visszaemlékezéseiben

KOVÁCS CSABA Sorsok és emlékezetek. A második világháborús megtorlások délvidéki magyarok visszaemlékezéseiben Tanulmányomban röviden összegzem, mi az az oral history, majd - a történelmi események áttekintése után - a második világháború végén a délvidéki magyarság ellen elkövetett atrocitásokhoz fűződő emlékápolási gyakorlatot és a helyi magyar közösségnek a mészárláshoz kapcsolódó identitásváltozását mutatom be. A vérengzést megélőkkel, munkatábort túlélőkkel, valamint az ő leszármazottaikkal - összesen három generáció tagjaival - az oral history módszerével készített interjúk alapján azt elemzem, miként alakult azon interjúalanyaim további élete és személyisége, akiket közvetlenül sújtott a partizánok bosszúja, leszármazottaik esetében pedig azt, hogy mennyire és hogyan él emlékezetükben az idősebb generáció egy vagy több tagjának második világháborús traumája. Végül a tanulmány második felében egy interjúalanyt mutatok be, és elemzem röviden a vele készített interjút.

1 # Összefoglalóan elmondható, hogy az interjúkészítés (a történészek az interjúkészítést és az ahhoz kapcsolódó elemzést az oral history - orális történelem - fogalmával jelölik) a történettudomány és más társadalomtudományok azon módszere, amikor az interjúalany a kutatóval folytatott beszélgetés során hozza létre elbeszélését, s az így létrejött élettörténetnek egy részét vagy egészét használja fel a kutató forrásként. Vagyis „egyetlen személy tapasztalatainak összessége, aki egyben elmondja és megéli azt, ami történik vele".

2 Az oral history módszerével készített interjúk során az interjúalany emlékezete kerül előtérbe, az emlékezés egységes folyamatként értelmezhető, melyhez többek között az azt kutató pszichológiai vizsgálatok nyújthatnak támpontot. A módszer révén bepillantást nyerhetünk a nyilatkozók személyes, szubjektív történelmébe. E történelmet annak ellenére tekinthetjük személyesnek, hogy a megszülető szöveg két személy (a kérdező és az interjúalany) révén jön létre, s így az abból kibontakozó történelem nem egészében az interjúalany sajátja, mivel az oral history módszerével készített interjú során „a kérdező maga is előlép szövegszerkesztővé, és ezt a szerepet megosztja interjúalanyával",

3 ezáltal szabva irányt és 1 A tanulmány alapjául az ELTE BTK történelem szakán 2005-ben megvédett Délvidéki magyar sors című szakdolgozatom szolgált. 2 TÓTH Eszter Zsófia: Klió és az oral history. 165-166. p. Múltunk, 2000/3., 165-177. p. 3 GYÁM Gábor: Emlékezés és oral history. 143. p. In: uő: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest, 2000,128-144. p.