Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Emlékezés és nem emlékezés - Megtorlás és társadalmi tudat - Gyáni Gábor: A megtorlás és az emlékezet narratívái

coltatás után, az 1956-ról szóló irodalom és/vagy publicisztika (netán mások visszaemlékezései és egyéb dokumentumok) ismeretében vehette birtokába. A perben elhangzott, s a jegyzőkönyvben rögzített elbeszélés utólagos kiegészítésére, az ott és akkor explicite kifejthetetlen gondolati reflexió betoldására pedig az alábbi szövegrészt idézem a már említett visszaemlékezésből: „Nem felel meg tehát a valóságnak az a későbbi vád, hogy a Bizottság (mármint a városi nemzeti bizottság - Gy. G.) a »népköztársaság megdöntésére irányuló mozgalom összeesküvő (sic!) szerve« lett volna, melynek jól kiválogatott tagjait - kommunista tagjait gondosan kihagyva - ezért súlyos büntetéssel sújtották."

18 S ezzel nyomban át is térhetünk az eltérő időpontokban, különböző feltételek mellett keletkezett szövegek között folytonosságot teremtő, számunkra ezúttal fontosabbnak tűnő elemek számbavételére. Úgy veszi fel az emlékező ezen utólagos elbeszélésében az ötvenhatos eseménysorról szóló beszámoló valamikori fonalát, hogy visszautal a vádhatóság beállítása szerint fontos első érdemleges eseményre: „Az első »ellenforradalmi tett« az volt, hogy a leánygimnázium tanulói... megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát."

19 Erről az epizódról nem esett ugyan szó a nyilvános tárgyaláson (a vádlott nem vett ugyanis részt az eseményben, nem róhattak fel tehát neki bűnéül), annál részletesebben kerül szóba a másnapi fiúgimnáziumi koszorúzás, mivel a vádlott a gimnázium akkori igazgatója volt. Ha összevetjük a tárgyaláson elhangzott hosszabb és a visszaemlékezés szerinti valamivel szűkszavúbb beszámolót a szóban forgó eseményről, feltűnő hasonlóságra, olykor szóhasználati egyezésekre bukkanunk. A vádlott bíróságon előadott történetében a diákok lépnek fel kezdeményező módon az igazgatónál a koszorúzást illetően, mert úgymond: „Ezzel akarják hazafias érzelmük megnyilvánulását kifejezni." így jellemzi végül emlékező narrátorunk a történteket: „A felvonulás csendben történt, utána visszamentünk a gimnáziumba és folytattuk a tanítást."

20 Azzal együtt, hogy a vádlott külön is kiemeli a városi pártvezetéssel történt előzetes egyeztetés tényét, előadása azt a valamikori szándékát eleveníti fel, hogy döntésével megpróbálta kézben tartam az elkerülhetetlen eseményeket, az motiválta tehát, hogy a koszorúzás „forradalmi cselekedete" mintegy zökkenőmentesen illeszkedjék az élet normális menetébe. így, ilyen körítésben kerül elő az ügy a jóval későbbi emlékezés elbeszélésében is. „Akciónkba a Kossuth téren nagyon sok járókelő is bekapcsolódott, sőt: a közeli hivatalokból és üzletekből szintén számosan csatlakoztak hozzánk. Az esemény némán, ünnepélyesen zajlott le és hazafias jelleget öltött."

21 Arra a kérdésre, hogy mi áll18 Uo. 51. p. 19 Uo. 49. p. 20 CSOMA Lajos: Az elfelejtett forradalom. A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Általános Gimnázium igazgatójának, diákjainak részvétele az 1956-os forradalom és nemzeti felkelésben 195657. Hódmezővásárhely, 2006, 262. p. 21 GYÁNI Imre i. m. 49. p.