Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon. Koncepciós elemek az 1956-os perekben. A Brusznyai-per

Ne vádolja senki ezért Miklós Imre ügyvédet - aki kiválóan tette a dolgát következetlenséggel! Tény, hogy a perrend szerint a megalapozatlanság következménye az ítélet hatályon kívül helyezése lett volna, s nem az ítélet enyhítése. Történelmieden lenne elvárni, hogy a védő egy jogállami bíróságnak készült védekező iratot nyújtson be 1957-ben, s olyan indítványt tegyen, amelyről ő is tudja, hogy politikai meggondolásból elvetnek, s ezzel a védence túlélési esélyeit rontsa. Minden jó ügyvéd tudta: a megtorlás pereiben a legkisebb szerepe az eljárásjognak van, ezért - aki feladatát tisztességesen akarta ellátni - érvelésében a politikai akarat alakítására, a hatalom jóindulatának megnyerésére törekedett. A fellebbezés indokolása szokás szerint egyes szám első személyben készült. Mire mutatott rá tehát a fellebbezés? Elsősorban a tényállás valótlan megállapításait sorolta fel: - A Batsányi-körben nem volt vezető Brusznyai, és iratellenes, hogy ott az állam vezetőire vagy a pártra megjegyzést tett. - Az október 23-ai gyűlést illetően: „Ha szellemi irányításról és pszichikai befolyásról beszélhetünk, a bíróság aligha térhet ki eme tény megállapítása elől, és az elől sem, hogy a város és megye életében döntő szerepe volt ekkor a hazafias felbuzdulástól felhevült, de meg meggyőződésem szerint egyébként teljesen jóhiszemű és becsületes egyetemi ifjúságnak." (Kiemelés az eredetiben - K. F.) Iratellenes - kifogásolta a fellebbezés - a 26-ai gyűlés ítéleti leírása, s hiányos, amennyiben a 26-ai választásról szólva nem állapította meg, hogy Sánta Károly

7 alezredest is a forradalmi tanácsba választották, s ő ezt nemcsak elfogadta, de további négy személyt (a honvédség részéről) az ő javaslatára választottak meg a tanács tagjává. Kifogásolta Sebestyén Ferenc

8 és Havasi László

9 nyilatkozatainak elhallgatását, figyelemmel a sajtóban közzétett, s a követelések jogosságát elismerő MDP-nyilatkozatra is. Kifogásolta Kossá miniszter

10 forradalmi tanács legalitását érintő közlésének mellőzését is. - Hiányolta a fegyverek szétosztásával kapcsolatos álláspontjának helyes rögzítését. bői a másikra téves következtetést vont le - Bp. 203. § (1) a) pont -, az ügy nincs kellően felderítve - uo. b) pont -, a bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget - uo. c) pont. 7 Sánta Károly (1918-1986) honvéd alezredes. 8 Sebestyén Ferenc (1923-) a forradalom kitörésekor az MDP Veszprém megyei titkára, majd Veszprém megye rendőrfőkapitánya, 1958. június 14-től a kormányőrség parancsnoka rendőr altábornagyi rangban. 9 Havasi László (1921-1982) államvédelmi őrnagy, a forradalom előtt a BM Veszprém megyei főosztályának vezetője, a forradalom után rendőr alezredes. 10 Kossá István (1904-1965) villamoskalauz, kommunista politikus. 1951-1956 között a Központi Vezetőség póttagja, 1954-től az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1956. október 27-től november 3-ig, majd november 7-től 1957. május 9-ig périzügyrniniszter.