Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Germuska Pál: Megtorlás a felsőoktatásban az ELTE BTK esettanulmánya alapján

puszta hallomások, másod-harmadkézből való információk alapján fegyelmi határozatok ne szülessenek. Ügyelni kell a hallgatók körében esetleg jelentkező mtrikák, személyi ellenszenvek érvényesülésének meggátlására... Továbbá figyelembe kell venni mindazokat a tényezőket, amelyek a cselekmény elkövetése idején a hallgatók általános magatartását befolyásolták, és nem egy esetben káros megnyilvánulásokra vezethettek." Az ítéletek egyöntetűségét első fokon a dékánoknak kell biztosítaniuk - szólt a tanács határozata.

15 Mindez az eljárások során az elvi deklarációk szintjén maradt. A személyeskedéseket nem sikerült kiküszöbölni, különösen az oktatók esetében, akiknél komoly egzisztenciális és tudományos rivalizálások, kölcsönös sérelmek motiválhatták a feljelentőket, a tanúkat. A fegyelmi bizottságok nem törekedtek arra, hogy kiszűrjék a vallomások közül a rossz szándékú rágalmazásokat, és általában hitelt adtak ezeknek. Több olyan esettel is találkoztunk, amikor a bizottság megállapította, hogy hazug vádakról van szó, és ennek megfelelően tette meg határozati javaslatát, ám a rektor vagy a miniszterhelyettes mégis a vádaskodónak adott igazat, és állításaikat még a határozat indoklásába is belevették. Június elején Világhy Miklós rektor levélben fordult Kniezsa István dékánhoz, hogy értesítse a volt szovjet ösztöndíjasok ügyéről. A rektor is csak a minisztérium leirata alapján szerzett tudomást a szovjet ösztöndíjasok akciójáról, ami miatt fegyelmi eljárást kellett ellenük indítani.

16 A hallgatói fegyelmi bizottság ekkorra már tizennégy hallgató ügyét tárgyalta, és a dékánhoz terjesztették fel ezeket, javaslatot téve a büntetésekre is (fegyelmi szabályzat IV. fejezet 5. § 1. bekezdés f) pontjának megfelelően).

17 A rektor június 12-én tette meg első jelentését a minisztériumnak a fegyelmi ügyekről. Eszerint a bölcsészkari MSZMP-szervezet javaslatára a rektor fegyelmi eljárást indított Molnár József, Ladányi Péter, Váczi Mihályné és Török Gábor ellen. Huszonhat bölcsészhallgató ellen szintén eljárás indult, tizennégy hallgató ügyét a fegyelmi bizottság már lezárta, és a megfelelő javaslatokat megtette. „A fegyelmi határozatok meghozatalát eddig főleg az akadályozta, hogy az előterjesztett határozati javaslatok több esetben nem feleltek meg az érvényben lévő fegyelmi szabályzat rendelkezéseinek, egyes esetekben pedig a felhozott indokok nem voltak megfelelőek."

18 Az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága 1957. június 14-én foglalkozott újra az egyetemek és főiskolák ügyeivel, a folyamatban lévő fegyelmi ügyekkel.

19 A 15 ELTE Egyetemi Levéltár, 1/ i) 7. doboz, a rektori tanács 1957. május 31 -ei ülésének határozatai. 16 ELTE Egyetemi Levéltár, VIII/ g) 2. doboz, 1957. június 8. Világhy Miklós rektor levele Kniezsa István dékánnak. 17 Uo. 1957. június 11. Kékes Andor tanulmányi osztályvezető feljegyzése a rektornak. is ELTE Egyetemi Levéltár, I/i) 7. doboz, 1957. június 12. Világhy Miklós rektor jelentése a Művelődésügyi Minisztériumnak, Sulán Béla osztályvezetőnek a fegyelmi eljárások állásáról. 19 BARÁTH Magdolna - RIPP Zoltán (szerk.): A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei IV., 1957. május 21. - 1957. június 24. Budapest, 1994,120-125. p.