Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

Tudatos ellenforradalmárok tekintetében több esetben a büntetés az enyheség felé hajlik, ugyanakkor megtévedt dolgozókkal szemben gyakran túlzott büntetéseket alkalmaznak. Néhány esetben az enyhítő szakasz alkalmazása sem kellően indokolt. A megyei bíróság helytelen gyakorlatának kialakulását a Legfelsőbb Bíróság egyes, nem kellő iránymutatást tartalmazó döntései is elősegítették. Az ingadozó gyakorlatot e bűncselekménycsoportban legtöbb esetben az okozta, hogy sem a nyomozó szervek, sem a bíróság nem tárta fel a vádlottak bűnösségi és személyi körülményeit." Az ügyészség 1958. második félévi jelentése a politikai ügyekről általános áttekintést igyekezett adni a megyei bíróság ítélkezési gyakorlatáról.

92 Grabarics József megyei ügyész jelentése, amelyet a Legfőbb Ügyészség Önálló Politikai Osztályának küldött, külön kitért a zalai bíróságoknak az „ellenforradalmi bűncselekményekben" folytatott gyakorlatára is. A vizsgált időszakban folytatott gyakorlatot helyesnek vélte. Nehezményezte azonban, hogy a Legfelsőbb Bíróság egymás után szállította le az elítéltekre kiszabott börtönbüntetés mértékét. Kirívó példaként említette dr. Lékai Gyula és társai esetét, amelyben Lékainak a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben vezetői tevékenységgel elkövetett bűntette miatt kiszabott 10 évi börtönbüntetését a Legfelsőbb Bíróság 2 év 6 hónapra mérsékelte, s tettét csupán tevékeny részvétellel elkövetett bűntettnek minősítette. Ugyanezen ügyben dr. Paizs Ferenc esetén a 6 évet 2 évre mérsékelte. Mindkét személy vezetője volt a nagykanizsai forradalmi bizottságnak. Az ügyész véleménye szerint a Legfelsőbb Bíróság ezen ítélete „nagy felháborodást" váltott ki Nagykanizsán. Meglátása szerint egyszerűbb személyek jóval kisebb súlyú cselekmények miatt sokkal súlyosabb büntetésben részesültek. Véleménye szerint ez a gyakorlat olyan nézetek kialakulásához vezetett az ügyészi és bírói szerveknél, hogy ezen ügyekben nem érdemes súlyosításért törvényességi óvást kezdeményezni, hisz a Legfelsőbb Bíróság általános gyakorlata szerint súlyosításra egyáltalán nincs kilátás. IV. Az ügyvédi védelem

93 A magyar jogban a védőválasztás szabadságát a honvédségi védőkre vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 1950. évi 20. törvényerejű rendelet korlátozta. E szerint a katonai igazságügyi hatóságok előtt védő92 ZML XXV. 12.1959. 93 Ezúton köszönöm meg dr. Takáts Ádám zalaegerszegi ügyvédnek, a Zala Megyei Ügyvédi Kamara volt elnökének, az Országos Ügyvédi Tanács volt elnökhelyettesének, az Európai Ügyvédi Kamarai Elnöki Konferencia Állandó Tanácsa tagjának a dolgozathoz nyújtott segítségét Dr. Takáts Ádám meghatalmazott, illetve kirendelt védőként több kiemelt '56-os perben eljárt.