Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

zetbe kerülne az a személy, aki csak a határidőre adta le fegyverét, mint az, aki már hetekkel a törvényerejű rendelet által megjelölt időpontig beszolgáltatta azt. Figyelemmel a törvényerejű rendelet céljára, a Legfelsőbb Bíróság azt az álláspontot képviselte, hogy a törvényerejű rendelet kihirdetése után nem eshet büntetés alá az sem, aki a fegyvert a törvényerejű rendelet kihirdetése előtti időben szolgáltatta be. A Legfelsőbb Bíróság indoklásában kifejtette, hogy a törvényerejű rendelet kibocsátása szoros kapcsolatban állt az 1956. október 23-án kezdődött eseményekkel, amelynek folytán lőfegyverek kerültek illetéktelenek birtokába. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a büntethetőséget kizáró hatályú beszolgáltatás kezdő időpontjának október 23-át tekintette. 2. Ha valaki még a rögtönbíráskodásról szóló törvényerejű rendelet megjelenése előtt önként beadta fegyverét, vagy azt nála megtalálták, de a fegyvert nem használta, az ilyen személy ellen indult bűnvádi eljárást megszüntetheti-e a bíróság, figyelemmel a rögtönbíráskodásról szóló rendelet 2. §-ának (2) bekezdésére? A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a törvényerejű rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében a fegyver stb. beszolgáltatása kizárja a büntethetőséget. A kecskemétiek által többször hangoztatott „önkéntes" jelző szükségtelen, s a törvényerejű rendeletben sem szerepel, hiszen a fegyver beszolgáltatása csak önkéntességet feltételez. Kimondták, hogy mindezért a Btá.-nak ilyetén alkalmazása téves és szükségtelen. Álláspontjukban felhívták ugyanakkor a figyelmet, hogy éles különbséget kell tenni azok között, akik fegyverüket beszolgáltatták, valamint azok között, akiknél megtalálták. A törvényerejű rendelet kizárólag a beszolgáltatáshoz fűz büntethetőséget kizáró joghatályt - szólt a Legfelsőbb Bíróság határozata. Dr. Farkas József zalai tanácselnök, későbbi büntető kollégiumi elnök, s dr. Demény András bíró kisebbségi álláspontja az volt, hogy kizárt a büntetőeljárás indítása abban az esetben, ha a tettest a beszolgáltatási határidőn belül fegyverrejtegetésen érik. Hiszen a végső határidőig joga lett volna fegyverét beszolgáltatni, s ez kizárja a bűnvádi eljárás indításának lehetőségét - vélték. A többség azonban a kecskemétiek - később, a Legfelsőbb Bíróság által tévesnek minősített - álláspontját fogadta el.

69 69 A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 1957. március 22-ei ülése is foglalkozott a kérdéssel. A fegyverrejtegetés feljelentésének elmulasztása kizárólag a rögtönbíráskodásról szóló törvényerejű rendelet alapján büntethető, e bűncselekmény miatt az eljárásnak a rendes bíróság előtt történt megindítása a 6/1956. Korm. számú rendelet 5. § (3) bekezdésére figyelemmel büntethetőséget megszüntető okot teremt. A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 1957. június 6-ai és 8-ai ülése a következőket állapította meg. „A fegyverrejtegetés kiemelkedő mérvű társadalmi veszélyességére utal, hogy a lőfegyver és lőszer engedély nélküli tartását (BHÖ 34. p. (1) bekezdés) az 1956. évi 28. törvényerejű rendelet a rögtönbíráskodás alá, az 1957. évi 4. törvényerejű rendelet pedig a gyorsított eljárás alá tartozó bűntettek közé sorolta." A kollégiu-