Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Németh László: A Zala megyei bíróságok ítélkezési gyakorlatának kialakulása és az ügyvédi védelem az „ellenforradalmi" bűncselekményekben

Ez alapján elmondhatjuk, hogy a megyei pártapparátus kontrollja mellett hihetetlenül intenzív munkát folytatott e tárgyban a zalai bíróság, jóformán he­tente tartottak a helyi belügyi, ügyészségi szervekkel operatív üléseket. Az itt kialakított álláspontok egyértelműen megjelennek az ezen értekezletekkel pár­huzamosan folyt bírósági vezetői, bírói fórumokon, majd a büntető kollégiumi ülések tárgysorozatában. 1957 első negyedévében mintegy húsz alkalommal volt az értekezletek napirendjén az ítélkezési gyakorlat kialakításának kérdése. II. 2.1. Az eljáró zalai bíróságok, ügyészség állapota 1956-1958-ban A Zala megyei bíróságok helyzetét, állapotát jól árnyalja az az 1957. május 2­án kelt jelentés, 46 melyben a bíróság elnöke számolt be a megyei tanács vb­nek, illetve a megyei MSZMP intézőbizottságának a bíróság addig végzett munkájáról. A benne foglaltakat jól kiegészíti az Igazságügy-minisztérium­nak a zalai bíróságokról 1958 októberében készült átfogó vizsgálati jelentése. 47 A jelentések kritikusan szóltak a bírósági munka kezdeti nehézségeiről, a személyzeti problémákról. A zalai bíróságok meglehetősen eklektikus képet mutattak az 1950-es évek közepén. A bíróságon dolgozó bírák beosztása nem volt állandó, a büntető, il­letve polgári fellebbviteli tanácsok állandóan változtak. Számos esetben előfor­dult, hogy büntetőbírák a polgári, polgári bírák pedig a büntető fellebbviteli ta­nácsba nyertek beosztást. Mindez a munka nívójának csökkenését eredmé­nyezte. Fiatal, kellő tapasztalattal és gyakorlattal nem rendelkező járásbírók dolgoztak hónapokon keresztül a fellebbviteli tanácsokban, ugyanakkor me­gyei bírók tárgyaltak hosszú ideig például a Zalaegerszegi Járásbíróságon. Sze­mélyes mulasztások révén a fellebbviteli munka is akadozott. Az elnöki beszámoló elismerte, hogy a bíróság működésében nagy za­vart okozott „az 1956. évi októberi ellenforradalom". Ennek leverése után nehezen állt talpra a bíróság, a tervszerű munka lassan haladt. E munkát ne­hezítette, hogy „a zalai bírák tisztánlátását is nagyban megzavarta az ellen­forradalom". Voltak olyan személyek, akik nyíltan szimpatizáltak az esemé­nyekkel. Ezek a személyek a bíróság dolgozóinak egy részét is befolyásuk alá vonták. Emiatt dr. Jász Gyula zalaszentgróti járásbírósági elnök és Hor­váth Iván zalaegerszegi járásbíró fegyelmileg elbocsátásra került. Dr. Án­gyán József zalaegerszegi járásbíró és ifj. Tölgyesi László megyei bírósági fo­galmazó 1957 januárjában disszidált, dr. Horváth Iván járásbírót pedig az '56-os eseményekben tanúsított magatartása miatt szintén fegyelmileg elbo­46 ZML XXV. 1. a) 1957. 47 ZML, A Zala Megyei Főügyészség TÜK iratai (XXV. 12.), 1958. Kollégiumi jelentés a Zala megyei bíróságok munkájának általános vizsgálatáról. A jelentésre íródott me­gyei elnöki reflexiót lásd: ZML, Az MSZMP Zala Megyei Bizottságának iratai (XXXV. 1.), 1958. 38. ő. e. A megyei bíróság összefoglaló jelentései.

Next

/
Thumbnails
Contents