Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Munkások, parasztok, értelmiségiek - Az 1956-ot követő megtorlás társadalmi méretei - Orgoványi István: A megtorlás Bács-Kiskun megyében

146-an sebesültek meg. További négy Bács-Kiskun megyei lakos a megyén kívül vesztette életét, hárman pedig megsebesültek. A tűzszünet kihirdetése után, október 29-én Szabadszálláson újabb véres sortűzre került sor, ahol Angyal Károly őrnagy a tömegbe lövetett. Az incidensnek két halottja és körülbelül negyven-hatvan sebesültje lett. Ugyanebben az időszakban a kommunista hatalom oldalán összesen kilencen vesztették életüket és tizenketten sérültek meg a megyében. A felkelők fegyverei ténylegesen azonban csak két ember haláláért és tizenkét sebesültért felelősek. További két ember népítélet áldozata lett. A budapesti harcokban további kilenc Bács-Kiskun megyei lakos meghalt, egy megsebesült a hatalom oldalán, ők többnyire katonák vagy ÁVH-sok voltak. Ellentmondásos annak a két halottnak és három sebesültnek az esete, akiket katonai alakulataikkal a felkelők elleni harcra vezényeltek Budapestre, mégis szovjet fegyverek okozták végzetüket. Gondatlan fegyverhasználat miatt egy katona meghalt és négy megsebesült. A november 4-én meginduló szovjet támadás Bács-Kiskun megyében is több halálos áldozatot követelt, annak ellenére, hogy szervezett védelmi harc sehol sem bontakozott ki a megyében. A szovjet csapatok valószínűleg a megfélemlítést tartották szem előtt, mikor teljes erővel törtek a városra. A szovjetek nemcsak Kecskeméten, a megyeszékhelyen, ahol mindent lehengerlő erővel támadták meg a középületeket, amelynek több halálos áldozata és sebesültje is volt, hanem máshol is tüzet nyitottak a magyar katonai alakulatokra. Izsákon szabályos gyalogsági rohamot indítottak páncélos támogatással a lőszerraktár őrsége ellen, Orgoványon pedig a légvédelmi tüzérosztály községben lévő őrszobájába lőttek be tankkal. Mindkét helyen történt sebesülés is. A megyében sehol sem alakult ki harc a szovjetekkel szemben, annak ellenére, hogy mind a magyar hadsereg egyes alakulatai, mind a nemzetőrségek tettek erre előkészületeket. A kalocsai páncélosezred katonai tanácsa el akarta kerülni a szovjetek előtti fegyverletétellel járó szégyent, ezért úgy döntött, hogy Bárányi József és Niezner Béla két harckocsival és négy légvédelmi löveggel Bajára vonul és csatlakozik az ottani páncélosokhoz. Előtte felfegyverezték a szovjetek elleni harcra jelentkező civileket. Baján a forradalmi katonai tanácsok a nemzetőrséggel közösen felhívást adtak közre november 4-én, amelyben a város megvédésére szólították fel a lakosságot. Felfegyverezték az üzemek munkástanácsait, a diákságot és a mozgósítás nyomán jelentkező civileket. Miután a nemzeti bizottság megtiltotta a szovjetekkel szembeni ellenállást, a mintegy ötszáz arra vállalkozó fegyveres tankokkal és ágyúkkal megerősítve Szabó Béla és Nagy Béla vezetésével a Dunántúlra vonult, hogy csatlakozzék az ottani ellenállókhoz. Kis-