Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Tyekvicska Arpád: Hős? Mártír? Áldozat? Pallavicini-Pálinkás Antal élete és halála

ürügy. - Osztály ellenségekre van szükségük. Micsoda ellenforradalom az, osztályellenség nélkül? Én őrgróf vagyok. Ennyi elég."

26 Kihallgatói felismerték, hogy az őrnagyban felkelthető a halálfélelem. Legalábbis erre vall egy másik idézet: „Amikor Tóni elmesélte nekem, hogyan adagolták az ÁVO-tisztek a kihallgatáson cseppenként a halálfélelmet, tudtam, hogy igazat mond. Megpróbáltam kibeszélni belőle, mert nagyon jól ismertem azt a lelki és testi kínt, amely az ilyen állapottal együtt jár... A reszketés, a lázas fogvacogás, a szívdobogás, az éjjeli álmatlanság, fáradtság és fájó végtagok a következő nap ragályosak, tehát küzdeni kell ellene a cellatársnál, mielőtt az embert saját magát is elfogja. Ráadásul ez a szegény, elveszett ember, a Tóni, a kopott, rangjelzés nélküli tiszti egyenruhájában, igazán sajnálatraméltó."

27 Nem tudjuk, mennyire pontos Háy leírása, de a vizsgálat végére - mint megannyi sorstársáé - Pálinkás fizikai és idegállapota is erősen leromlott. A cellatárs már ilyennek látta az egykor jóképű, fess őrnagyot: „Tóni karcsú volt, nem épp szép, sápadt, szőke, gyorsan kopaszodó, foghíjas. Nem volt okosabb, sem műveltebb, mint kortársainak és foglalkozásának átlaga. Kopott tiszti egyenruháját viselte, gondosan megfosztva minden katonai rendfokozattól. Sapkája nem volt. Ha nem hajdani életéről, akkor azokról az eseményekről beszélt, amelyek miatt idehozták. Ezek mind Mindszenty bíborossal voltak kapcsolatban."

28 Tegyük hozzá: az árnyék elszürkít! Az elsőfokú ítélet után - bár a dokumentumokból érzékelhető kétségbeesése - mégis szisztematikusan készült a másodfokú tárgyalásra. Szeptember 19-én este kilenc órakor levelet írt a Budapesti Katonai Bíróság Különtanácsának: „... három napja hiába kérek bárkitől is kihallgatást, ez arra kényszerít, hogy törvényes jogaim biztosítása végett ne egyek. Kérem, ne kergessenek őrületbe, ne akarjanak a fellebbviteli tárgyalásra belőlem roncsot csinálni! Én a vizsgálati fogság ideje alatt igyekeztem őszinte és fegyelmezett lenni, most azonban már önuralmam határán vagyok."

29 A másodfokú bíróság tagjai - Ledényi Ferenc hadbíró alezredes, a különtanács elnöke, Gyurkó Lajos és Kovács Imre vezérőrnagyok, valamint Lakatos Béla és Kiss Lajos ezredesek mint ülnökök - a tanúk kizárásával, csupán a vádlottak, a védők és az ügyész meghallgatására szorítkoztak. Gyakorlatilag mindenben elfogadták az első fokon megállapított tényállásokat és minősítéseket, csupán az ítéletek súlyát, aránytalanságát kifogásolva - és korrigálva. A másodfokú ítélet szerint Pálinkás Antalt halálra, lefokozásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 26 Uo. 430. p. 27 Uo. 433. p. 28 Uo. 431. p. 29 Periratok, Pálinkás Antal 1957. szeptember 29-ei levele a Budapesti Katonai Bírósághoz.