Megtorlások évszázada. Politikai terror és erőszak a huszadik századi Magyarországon (Salgótarján–Budapest, 2008)

Katonahalál - leszámolás a fegyveres testületek tagjaival - Tyekvicska Arpád: Hős? Mártír? Áldozat? Pallavicini-Pálinkás Antal élete és halála

1944. október 15-én játszott szerepéről Szakasits Árpád visszaemlékezésében találunk adatokat. Szakasits lakásán - a kormányzói proklamáció után - nagyobb társaság gyülekezett össze, a nagy nap eseményeiről tárgyalva: „... felhangzott a rádióban a vezérkari főnök apokrif üzenete a csapatokhoz, és még néhány óra múlva elhangzott a nyilas brigantik becstelen szózata. Este a két fiatal Pallavicini (Antal és György - Ty. Á.) rohant a szobába, hogy indulnak a Várba, hogy részt vegyenek az ellenállás megszervezésében. Én néhány sort küldtem velük fiamnak, hogy ha csak egy mód van rá,... próbálják leállítani hétfő reggelre a gyárakat."

4 A két testvér a szintén legitimista Pálffy Józseffel együtt - minden addigi ellenzéki állásfoglalásukat félretéve - éjfél előtt bebocsátást kért a várbeli záróvonalnál. György Lázár Károly altábornagynak, a testőrség parancsnokának mutatta meg Szakasits levelét, aki azonnal úgy intézkedett, hogy azt el kell juttatniuk Hardy Kálmán altábornagyhoz, a folyamőrség parancsnokához. A három fiatal arisztokrata a Fiume Szállóba ment, Hardyhoz, aki ott lakott. A tábornok beosztottjai azonban ekkor már átálltak a nyilasokhoz, és letartóztatták a tábornokot, majd a három fiatal legitimistát. Pálffy később, mint országgyűlési képviselő, kiszabadult, akárcsak fronton szerzett sebesülésének köszönhetően - Pallavicini Antal. Györgyöt azonban - számos ismert arisztokratával egyetemben - Sopronkőhidára vitték, ahonnan november végén Dachauba szállították. Antal további sorsáról édesanyja egyik feljegyzése tájékoztat bennünket: „Az angol BBC következetes felszólítása és biztatása a magyar csapatok megadására, és édesapja tanácsára Antal elhatározta, hogy lemegy az Alföldre és elfogatja magát. Ötödmagával, katonai menlevéllel, el is indult, de nem adatott megfelelő alkalom, így visszatért. A helyzet mind tarthatatlanabb lett. Végre (november 30-án - Ty. Á.) egyedül lement Dombóvárra. Ott egy ismerős házában töltötte az éjszakát, és hajnal felé arra ébredt, hogy orosz katonák dúlták a házat. Gyalog, mezítláb hajtották Pécsig."

5 Pallavicini Antal 1945. április 23-ig Temesvárott volt fogságban, ahol jelentkezett az 1. Önkéntes Magyar Hadosztályba. „Itt az önként átállt csapatrészekből megalakult egy önkéntes hadosztály, mely jobb ellátást, ruházatot, elhelyezést, a városban korlátlan mozgást és kiképzést kapott. Itt zászlóaljparancsnoki beosztást kaptam" - írta későbbi önéletrajzában.

6 Mivel a csapat nem került felhasználásra, ezért a Fekete-tenger melletti Nyikolájevbe, az NKVD (Narodnij Komisszariat Vnutrennüh Gyei, Belügyi Népbiztosság) 126. számú lágerébe szállították őket. Itt - körülbelül még 4 A földalatti Magyarország. In: PETRÁK Katalin et al.: Tanúságtevők. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből 1941-1944. Budapest, 1985,373. p. 5 Kiss Károly: A két Pallaviáni. Párhuzamos életrajzok I. Magyar Nemzet, 1995. március 18., 18. p. e MHKI.